2. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Reggel pontban 8-kor csörgött az óra. Majdnem mindenki kikelt az ágyból. Természetesen pár embert nekem kellett kirángatnom, hogy ébredjen már fel.

-          Eunhyuk, Donghae, most szóltam utoljára! Keljetek fel azonnal! – mentem be a szobába már vagy harmadjára, de még mindig nem akartak felébredni. Semmi válasz. Nem tudtam mit tenni, megfogtam az egyik párnát, és egy jól irányított ütéssel Hyuk arcához vágtam.

-          AÚÚÚ! Normális vagy? – ugrott ki az ágyából Hyuk.

-          Mi van már? Valaki aludni szeretne! – ült fel az ágyán Hae is.

-          Nem nem! Ideje felkelni! – fordultam felé, majd őt is megütöttem a párnával. Ennek az lett az eredménye, hogy mindketten nekem támadtak egy-egy párnával, elkezdődött a párnacsata. Úgy ütöttük egymást, mint a kisgyerekek. A két fiú hirtelen összenézett, a következő pillanatban pedig már az egyik ágyon találtam magam. Mindketten elkezdtek a párnákkal ütni.

-          E..e..elég! Hagyjátok abba!! – kiabáltam, közben próbáltam védeni a fejem.

Pár perccel később lenyugodtunk, és mindenki nekiállt szépen készülődni. 10-re már az SM épületében voltunk. A főnökünk az irodájában várt ránk.

-          Jó napot Főnök! – hajoltunk meg.

-          Sziasztok fiúk! Beszélni szeretnék veletek egy nagyon fontos dologról!  

-          Mi lenne az? – kérdeztem kíváncsian.

-          Holnaptól új menedzseretek lesz!

-          Hogy mi?? – kérdeztük egyszerre.

-          Igen jól hallottátok!  Egyenesen Amerikából érkezik hozzánk! Nagyon jól dolgozik! Meglátjátok remekül kijöttök majd egymással! Most pedig ideje próbára menni!

A próba egész gyorsan telt, bár kicsit elfáradtunk. Délután fáradtan estünk be a házba. Yesung és Wook a konyha felé vették az irányt, és nekiálltak valami vacsorát készíteni. A többiekkel mi a kanapén vártuk, míg végeznek.

-          Szerintetek milyen lesz az új menedzser? – kérdezte Kyu.

-          A főnök azt mondta, hogy nagyon jól dolgozik. Biztos jól kijövünk majd vele. Biztos jó fej srác!- válaszoltam.

-          De hiszen még a nevét sem tudjuk! Egyáltalán fiú? Lehet hogy lány? – elmélkedett Sungmin.

-          Ne hülyéskedj már Sungmin! Biztos nem küldenek ennyi fiú közé egy nőnemű személyt! – válaszolt Shindong – Főleg akkor, amikor tudják, hogy egyesek milyenek! – nézett a vele szembe ülő Hyuk, Hae, Siwon hármasra.

-          Most ezt meg miért mondod?? – kérdezték egyszerre.

-          Tudjuk milyen hatással vagytok a női szívekre! – kiáltott fel Kyu, amire mindenki nagy nevetésbe tört ki.

Kis idő múlva elkészült a vacsora, ami mint mindig, most is nagyon finom volt. Vacsora után mindenki elment lezuhanyozni, majd nyugovóra tért. Nehéz nap állt mögöttünk, tele meglepetésekkel. Nehezen tudtam elaludni, furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen lesz az új menedzser?! Szívem mélyén éreztem, hogy holnaptól egy új fejezet kezdődik az életemben, csak azt nem tudtam miért. Úgy éreztem, hogy a személy, akivel holnap találkozni fogunk, teljesen megváltoztatja az életemet. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben merültem mély álomba. 

1. fejezet

"„- Vajon mi romolhatott el kettőnk között?” – folyamatosan ezen járt az eszem miközben a bőröndjeimet pakoltam. Óvatosan behúztam a táskákat, majd halkan kiosontam a fürdőbe, hogy megnézzem, mindent elraktam. Nem akartam nagy zajt csapni, mert nem akartam hogy valaki is meghallja, hogy mire készülök. Mindegyik tag még mélyen aludt. Amilyen gyorsan csak tudtam lepakoltam az emeletről. 2 levelet hagytam a nappaliban, egyiket az egész csapatnak. A másikat pedig neki, aki miatt megváltozott az életem, és aki miatt most elmegyek, mert nem bírom tovább. Halkan becsuktam magam után az ajtót. A taxi már a ház előtt várt. A kapuból még visszanéztem, és rögtön rám törtek az emlékek, aminek hatására könnyeim potyogni kezdtek. Szerettem itt lakni, szerettem a tagokat, és Őt is. Még mindig szeretem, de jobb, ha elmegyek. Beszálltam a taxiba, majd elindultunk a reptér felé.

-          Kisasszony minden rendben? – kérdezte a sofőr.

-          Igen minden rendben van! – válaszoltam, majd letöröltem a könnyeimet. Még egyszer utoljára visszanéztem a házra, amitől még szomorúbb lettem. Csak bámultam a házat, amíg a látótávolságomon kívülre nem került. Úton voltam haza, egy másik országba, úton vissza a régi életemhez. "

Amy szemszöge:

Amy vagyok, 24 éves. New York-ban élek. Félig koreai származású vagyok, ugyanis édesanyám koreai, édesapám pedig amerikai. Mindkét nemzetet nagyon szeretem, és mindkét nyelvet folyékonyan beszélem is. Menedzserként dolgozom egy cégnél. Imádom a munkámat. Rengeteg elismerés kaptam már a munkámmal kapcsolatban.

Egyik reggel épp hogy beértem a munkahelyemre, amikor a munkatársaim szóltak, hogy a főnököm látni szeretne. Az irodájához siettem, majd bekopogtam.

-          Jó reggelt Főnök! Hallottam beszélni szeretne velem!

-          Igen Amy! Beszélnem kell veled.

-          Miről lenne szó?

-          Tudod, hogy meg vagyok elégedve a munkáddal. Te vagy az egyik legjobb dolgozóm, de..- egy percre elhallgatott, féltem hogy el akar bocsátani.

-          Főnök most ki akar rúgni? – kérdeztem.

-          Nem! Szó sincs róla! Áthelyezlek egy másik országba! – mondta határozottan – Persze, csak akkor, ha te is akarod!

-          És mégis melyik országról lenne szó?

-          Dél-Korea! Azon belül is Szöul városa. – a név hallatán megörültem, hiszen ez az egyik olyan ország, ami közel áll hozzám, kiskoromban rengetegszer jártam ott.

-          Mi lenne a dolgom?

-          Egy fiúcsapatot kellene igazgatnod. Te lennél a menedzserük! Elvállalod?

-          Igen! Nagyon szívesen elvállalom! – mondtam pár perc gondolkodás után.

-          Ennek nagyon örülök! Fel is hívom őket!  Holnapután indulsz is!

Ez a kijelentés egy kicsit megijesztett. Ilyen hamar el kell mennem. A maradék időm alatt elintéztem mindent, elbúcsúztam a szeretteimtől. Készen álltam új életet kezdeni.

Elérkezett a nagy nap, amikor indulnom kellett. Egész úton azon gondolkoztam, milyen lesz a csapat, vajon kedvesek lesznek??!! Egyáltalán mi a nevük? A repülőtéren már vártak rám. Beszálltam egy autóba, és az új csapatom felé vettük az irányt. Egy hatalmas épület előtt álltunk meg. Felnéztem, és elolvastam hol is vagyok, SM Entertainment.