1. fejezet

"„- Vajon mi romolhatott el kettőnk között?” – folyamatosan ezen járt az eszem miközben a bőröndjeimet pakoltam. Óvatosan behúztam a táskákat, majd halkan kiosontam a fürdőbe, hogy megnézzem, mindent elraktam. Nem akartam nagy zajt csapni, mert nem akartam hogy valaki is meghallja, hogy mire készülök. Mindegyik tag még mélyen aludt. Amilyen gyorsan csak tudtam lepakoltam az emeletről. 2 levelet hagytam a nappaliban, egyiket az egész csapatnak. A másikat pedig neki, aki miatt megváltozott az életem, és aki miatt most elmegyek, mert nem bírom tovább. Halkan becsuktam magam után az ajtót. A taxi már a ház előtt várt. A kapuból még visszanéztem, és rögtön rám törtek az emlékek, aminek hatására könnyeim potyogni kezdtek. Szerettem itt lakni, szerettem a tagokat, és Őt is. Még mindig szeretem, de jobb, ha elmegyek. Beszálltam a taxiba, majd elindultunk a reptér felé.

-          Kisasszony minden rendben? – kérdezte a sofőr.

-          Igen minden rendben van! – válaszoltam, majd letöröltem a könnyeimet. Még egyszer utoljára visszanéztem a házra, amitől még szomorúbb lettem. Csak bámultam a házat, amíg a látótávolságomon kívülre nem került. Úton voltam haza, egy másik országba, úton vissza a régi életemhez. "

Amy szemszöge:

Amy vagyok, 24 éves. New York-ban élek. Félig koreai származású vagyok, ugyanis édesanyám koreai, édesapám pedig amerikai. Mindkét nemzetet nagyon szeretem, és mindkét nyelvet folyékonyan beszélem is. Menedzserként dolgozom egy cégnél. Imádom a munkámat. Rengeteg elismerés kaptam már a munkámmal kapcsolatban.

Egyik reggel épp hogy beértem a munkahelyemre, amikor a munkatársaim szóltak, hogy a főnököm látni szeretne. Az irodájához siettem, majd bekopogtam.

-          Jó reggelt Főnök! Hallottam beszélni szeretne velem!

-          Igen Amy! Beszélnem kell veled.

-          Miről lenne szó?

-          Tudod, hogy meg vagyok elégedve a munkáddal. Te vagy az egyik legjobb dolgozóm, de..- egy percre elhallgatott, féltem hogy el akar bocsátani.

-          Főnök most ki akar rúgni? – kérdeztem.

-          Nem! Szó sincs róla! Áthelyezlek egy másik országba! – mondta határozottan – Persze, csak akkor, ha te is akarod!

-          És mégis melyik országról lenne szó?

-          Dél-Korea! Azon belül is Szöul városa. – a név hallatán megörültem, hiszen ez az egyik olyan ország, ami közel áll hozzám, kiskoromban rengetegszer jártam ott.

-          Mi lenne a dolgom?

-          Egy fiúcsapatot kellene igazgatnod. Te lennél a menedzserük! Elvállalod?

-          Igen! Nagyon szívesen elvállalom! – mondtam pár perc gondolkodás után.

-          Ennek nagyon örülök! Fel is hívom őket!  Holnapután indulsz is!

Ez a kijelentés egy kicsit megijesztett. Ilyen hamar el kell mennem. A maradék időm alatt elintéztem mindent, elbúcsúztam a szeretteimtől. Készen álltam új életet kezdeni.

Elérkezett a nagy nap, amikor indulnom kellett. Egész úton azon gondolkoztam, milyen lesz a csapat, vajon kedvesek lesznek??!! Egyáltalán mi a nevük? A repülőtéren már vártak rám. Beszálltam egy autóba, és az új csapatom felé vettük az irányt. Egy hatalmas épület előtt álltunk meg. Felnéztem, és elolvastam hol is vagyok, SM Entertainment.