18. fejezet

Leeteuk szemszöge:

A repülőút kicsit hosszú volt! Alig vártam, hogy leszálljunk. Egy bérelt busz várt ránk a reptéren. Első utunk Amy munkahelyére vezetett.

-          Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte a recepciós. Még jó, hogy itt van Siwon, majd ő beszél vele angolul.

-          Jó napot! Amy Smith itt dolgozik? – kérdezte Siwon.

-          Igen!

-          Szólna neki! – kérte Siwon.

-          Sajnálom, de ez nem lehetséges, ugyanis még szabadságon van!

-          És nem tudja, hogy hol lehet?

-          Ha jól tudom a szüleinél tölti a szabadságát. New York külvárosában laknak.

-          Köszönjük! – örvendezett Siwon, majd megpuszilta a recepcióst. Szegény csaj szépen elpirult.

Gyorsan beültünk a buszba, majd elindultunk a külváros felé. Már majdnem odaértünk, amikor is dugóba keveredtünk. Már vagy fél órája nem mozdultunk semmit. Nem bírtam tovább cselekednem kell.

-          Nyissa ki az ajtót! – utasítottam a sofőrt.

-          Teuk mégis mit csinálsz? – kérdezte Hae.

-          Megkeresem Amy-t!

-          Gyalog? – lepődött meg Hyuk.

-          Igen! Nem tétlenkedhetek! Meg kell találnom! – indultam el.

-          Teuk várj.. – kiabálta utánam, de nem álltam meg.

Rohantam, ahogy lábaim bírták. Azt sem tudtam hova kell mennem, de mégis valahol legbelül éreztem, hogy jó felé megyek. Tudtam, hogy szívem mindig oda vezet, ahol Amy van. De most kicsit aggódom, hogy megtalálom-e! Nem veszíthetem el! Ő az életem értelme.

Rohantam, ahogy bírtam, de egy idő után lábaim feladták, és meg kellett, hogy álljak. Egy gyönyörű családi ház előtt álltam meg. Lehajoltam, hogy kifújjam magam.

-          Leeteuk? – szólt hozzám valaki.

Amy szemszöge:

Épp a kertbe voltam, amikor valaki megállt a házunk előtt. Közelebb mentem, és megláttam, hogy ki is az. Alig hittem a szememnek.

-          Leeteuk? – kérdeztem.

-          Igen! – nézett fel.

-          Te mit keresel itt?

-          Téged! – válaszolt határozottan. – Kérlek, hallgass végig! Én egy idióta vagyok! Nagyon sajnálom! Mindenért bocsánatot kérek! Tudom, hogy mindent elrontottam! – hirtelen letérdelt elém. – Nélküled üres az életem! Hiányzol! Mindenhol téged kereslek! Eddig miattad volt értelme az életemnek. Minden reggel veled akarok kelni, este pedig veled akarok feküdni. Érezni akarom bőröd illatát, szíved dobbanását, lélegzetvételedet! Nem érdekel, ki mit mond! Nekem csak te kellesz! Lee Soo Man-ank is elmondtam mindent! Vége van minden hazugságnak! Szeretlek tiszta szívemből! Csak kérlek, gyere vissza!

-          Ezért jöttél ide, hogy ezeket elmond nekem! – kérdeztem.

-          Azért jöttem vissza, mert elvesztettem azt a nőt, akit mindennél jobban szeretek! – láttam, hogy könnyes a szeme.

-          Akkor mégis szeretsz? – kérdeztem könnyes szemmel.

-          Mindennél jobban! – válaszolta, majd közeledett felém.

Megcsókolt. Végre újra érezhetem illatát, újra magamhoz ölelhetem! Végre visszakaptam életem szerelmét!

-          Na végre megtaláltunk! – szállt ki a buszból Kyu.

-          Fiúk! Hát ti? – szaladtam oda hozzájuk.

-          Jöttünk, hogy hazavigyünk! – mondta Sungmin.

-          Ilyet többet ne csinálj, hogy csak úgy eltűnsz! – szidott le Kangin.

-          Érettem! – válaszoltam, majd megöleltem őket.

-          Akkor mehetünk? – kérdezte Hyuk.

-          Várjatok! Még nem mondtam, hogy visszamegyek!

-          Mi? – lepődött meg mindenki.

Teukra néztem, majd közelebb mentem hozzá. Mélyen a szemébe néztem, láttam, hogy fél a válaszomtól! Nem bírtam tovább! Elmosolyodtam.

-          Szeretlek! – csak ennyit mondtam, majd megcsókoltam.

Mindenki ujjongott.

-          Ezek szerint visszajössz? – kérdezte Shindong.

-          Igen! – bólogattam.

Megcsókolt Teuk, majd megölelt és csak ennyit suttogott a fülembe.

-          Téged választottalak és nem bántam meg!

THE END! :D

17. fejezet

Amy szemszöge:

Mindenki meglepődött, hogy visszamentem New York-ba. Kérdezgették, hogy miért mentem vissza, de csak annyit mondtam, hogy nem éreztem jól magam. A szüleimhez mentem, akik a külváros részén laktak egy kis kertes házban. Ismét vissza kell térnem a régi kerékvágásba. Mostantól ugyanolyan monoton életem lesz, mint mielőtt Koreába mentem volna. Még csak egy napja vagyok itthon, de már most hiányzik mindenki, főleg Teuk. Bárcsak minden másképp alakult volna! A főnököm szerencsére adott nekem egy hét szünetet, hogy pihenjem ki a fáradalmakat. Így most a kertben feküdtem, és csak gondolkoztam. Nem tudott lekötni semmi!

Leeteuk szemszöge:

Mielőtt New York-ba mennék, még el kell intéznem valamit, amit már régen meg kellett volna tennem. A céghez érve egyenesen Lee Soo Man irodájához siettem. Kopogtattam, majd miután meghallottam, hogy „Szabad”, benyitottam.

-          Főnök! Beszélhetnénk? – kérdeztem.

-          Persze Leeteuk! Mondjad!

-          El kell valamit mondanom!

-          Hallgatlak!

-          Az a lány az újságban, aki velem van a képen, az a lány Amy! – láttam, hogy meglepődik. – Már az elején kellett volna szólnom! Tudom, hogy nagy hibát követtem el, és vállalom a felelősséget, de nem érdekel, mert szeretem, és vissza akarom kapni!

-          Teuk sajnálom, de…

-          Nem számít, ha kirúg, bár nagyon hiányozna minden, és nagyon megszerettük egymást a fiúkkal! Olyanok vagyunk, mint a testvérek! Hiányozni fognak, de vállalom, mert szerelmes vagyok!

-          Teuk! – kiabált rám.

-          Igen?

-          Nem akarlak kirúgni! Eszem ágában sincs! De miért nem szóltál előbb erről a dologról?

-          Igazából én sem tudom, de egy idióta voltam!

-          De azt tudod, hogy Amy visszament New York-ba!

-          Igen! Én pedig most utána megyek!

-          Rendben! De még valamit el kell intézünk!

Pár perccel később Yuri megjelent az irodában. Leült mellém.

-          Yuri! Mostantól te és Teuk már nem alkottok egy párt! – mondta határozottan Lee Soo Man.

-          Mi? De miért? – kérdezte aggódva.

-          Mert elmondott mindent Amy-vel való kapcsolatáról. Azért! Még ma be is jelentjük! Most pedig elmehettek!

-          Köszönjük! – belül majd kiugrottam a bőrömből.

Gyorsan kisiettem, minél hamarabb indulni akartam Amy után!

-          Leeteuk! – kiabált utánam Yuri.

-          Mit akarsz? – fordultam vissza.

-          Magyarázatot!

-          Az a magyarázat, hogy nincs köztünk semmi!

-          De Amy csak hátráltat téged!

-          Na ide figyelj! Nem hátráltat minket! Nem fog sikerülni a terved! Én sosem leszek a tiéd! És most jól figyelj! ÉN AMY-T SZERETEM! – néztem mélyen a szemébe. – És most, ha megbocsátasz mennem kell! – mondtam, majd otthagytam.

Beszálltam a buszunkba, majd elindultam a reptér felé.

-          Nem gondolod, hogy nélkülünk mész? – kérdezte Yesung.

-          Mi? Hát ti? – lepődtem meg.

-          Veled megyünk, hogy visszahozzuk Amy-t! – válaszolta Wookie.

Boldog voltam, hogy olyan barátaim vannak, akik kiállnak mellettem, annak ellenére, amit műveletem. Így most már 10-en indultunk útnak, hogy visszahozzuk Amy-t.

16. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Az egész szoba forgott velem. Kinyitottam a szemem, majd megláttam Kangin-t, aki igen morcosan nézett rám.

-          Jó reggelt! – köszöntem. – Neked meg mi a bajod?

-          Ha ez neked jó reggel, akkor jó reggelt! – hú nagyon ideges. – Mi a bajom? Nem is tudom, talán az, amit tegnap este műveltél! Mond csak, normális vagy?

-          Mit tettem? – kérdeztem meglepetten. – Nem emlékszem semmire!

-          Had emlékeztesselek csak! – mondta, majd belekezdett a mondandójába.

Szörnyülködve hallgattam végig, amit mondott. Ekkora idióta nem lehetek! Miután Kangin befejezte, rögtön Amy szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, de a szoba üres volt. Semmi nem volt bent. Lerohantam gyorsan a többiekhez.

-          Amy eltűnt! – kiáltottam.

-          Mi? – kérdezték egyszerre.

-          Nincs a szobájában! Eltűnt minden cucca!

-          Fiúk ezt nézzétek! – emelt fel Shindong 2 levelet.

-          Mi az? – kérdeztem.

-          2 levél, amit Amy írt. Egyet a csapatnak, egyet pedig neked Teuk. – adta át a levelet.

Elvettem a levelet, majd leültem a kanapéra. Remélem nem az történt, amire gondolok.

-          Először a közös levelet olvassuk el! – mondta Kyu.

-          Shindong nyisd ki! – utasította Siwon.

-          Rendben! – mondta, majd szépen kinyitotta a levelet.

Hallgasd!

„Kedves Fiúk! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket! Bevallom először féltem, hogy milyen lesz veletek együtt lakni. De meg kell, hogy mondjam kellemeset csalódtam. Remek emberek vagytok! Köszönöm azt a sok emléket, amit veletek élhettem át! Nagyon fogtok hiányozni! Hiányozni fog Wookie és Yesung főztje, Hae és Hyuk szórakozásai, Kyu beszólásai, Shindong nevetése, Sungmin segítőkészsége, Kanginnal való beszélgetések, és Siwonnal való vásárlások. Legyetek mindig ilyenek! Soha nem foglak elfelejteni benneteket!

Üdvözlettel: Amy!”

A végére már mindenki sírni kezdett.

-          Teuk! Felolvasod te is? Vagy inkább egyedül szeretnéd elolvasni? – kérdezte Hae.

-          Felolvasom! Nincs mit titkolnom előttetek! – válaszoltam.

„Kedves Leeteuk! Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek, de jobb, ha elmegyek! Amikor először találkoztunk, rögtön tudtam, hogy meg fogod változtatni az életem! És ez így is lett! Amikor megmutattad nekem a várost, ott kezdődött minden. Az óriáskeréken történtek után tudtam, hogy te kellesz nekem. Amikor szerelmet vallottál a medencés bulin, én voltam a világ legboldogabb embere. De utána jöttek a gondok! Yuri- val való kapcsolatod teljesen felforgatott mindent! Yuri megmondta, hogy hátráltatlak csak, és igaza is van! Nem állhatok a karriered útjába. Ezért inkább elmegyek, jobb lesz így neked, és nekem is! Talán nem fog fájni annyira! Az a lány, akit majd egyszer tiszta szívből fogsz szeretni, az a lány lesz a világ legszerencsésebb embere. Remélem egyszer rád talál a boldogság! Kívánok a továbbiakban minden jót! Örökké szeretni foglak! Amy!”

Hallgasd!

Nem bírtam tovább a könnyeim csak úgy potyogtak! De hát én őt szeretem tiszta szívemből!

-          Teuk! Jól vagy? – kérdezte Wookie.

-          Nem! – válaszoltam könnyek között. – Magamra hagynátok?

-          Persze! – veregette meg vállam Siwon. – Menjünk fiúk!

Csak ültem a kanapén, és néztem magam elé. Nem, nem lehet, hogy elment! Lassan erőt vettem magamon, és felvánszorogtam Amy szobájába. Benyitottam, és rám törtek az emlékek.

Olyan üres volt nélküle minden! De legjobban én éreztem üresnek magam. Leültem az ágyára, majd kezembe vettem a párnáját, és beleszagoltam. Még mindig az ő illata van rajta. Nem tudtam megmaradni a házban! Valahova el kellett mennem. Csak mentem, bolyongtam céltalanul a városban. Először a Han folyó partján találtam magam. Itt beszélgettünk azon az estén, amikor megérkezett. Ekkor változott meg minden. Itt éreztem először, hogy ő kell nekem. Leültem a partra, és ismét rám törtek az emlékek. Könnyeim patakként folytak le arcomon. Egy kis idő múlva újra útnak indultam. A vidámpark kapujához értem. Nem mentem be, elég volt látnom az óráskereket, és ismét az emlékek rohamoztak meg. Hazafelé indultam. Amikor kiléptem az udvarra, megláttam a medencét. Azt a helyet, ahol szerelmet vallottam neki. Ez a hely az, ahol megleltem a boldogságom, és amit most hagytam elmenni.  Nem bírtam tovább lerogytam a fűre, és teljes szívemből zokogtam. Vissza akarom kapni! Nem akarom elveszíteni! Tiszta szívemből szeretem! Nekem nem kell karrier, csak Ő! Ha Ő velem van, nem félek semmitől! Amy gyere vissza kérlek!!

-          Teuk! Minden rendben? – futottak oda hozzám a fiúk.

-          Nem nincs! Vissza akarom kapni életem szerelmét!

-          Gyere, menjünk be!

-          Nem! – indultam meg a kapu felé.

-          Mégis hova mész? – kérdezték.

-          Amy után! Elmegyek és visszahozom! – azzal elindultam, hogy visszahozzam hozzánk. Elindultam New York-ba, hogy visszahozzam azt a nőt, akit tiszta szívből szeretek!

15. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Tánc közben láttam Amy-t kirohanni a teremből. Amint véget ért a szám, már rohantam is utána. Amikor kiértem láttam, hogy Hae Amy-t ölelgeti. Egyszerűen elkapott a féltékenység.

Megköszörültem a torkom, mire hirtelen rám néztek. Láttam, hogy Amy szemei vörösek a sírástól.

-          Amy! Mi történt? – kérdeztem.

-          Mi történt? Még kérdezed, hogy mi történt? – emelte fel a hangját Amy. – Miért nem kérdezed meg attól, akivel egész délután remekül érezted magad!?

-          Miről beszélsz?

-          Tudok mindent! Tudok a csókotokról is! – csuklott el hangja.

-          De én nem.. – kezdtem bele.

-          Mit nem? Nem akartad? Mégis megtörtént! Miért Teuk? Miért?

-          Nem tudom! Megijedtem!

-           Azt mondtad, hogy szeretsz!

-          Ez így igaz! Szeretlek!

-          Tényleg? Ha szeretnél, nem hazudnál mindenkinek a kapcsolatodról Yuri-val! Ha szeretnél velem lennél, engem ölelnél, és csókolnál! Ha szeretnél…- nem tudta befejezni, mert elkezdett zokogni.

-          Amy! Sajnálom! – nyúltam felé.

-          Hagyj! – lökte el kezem. – Donghae! Hazavinnél?

-          Persze! – kelt fel a földről.

Csak álltam, és néztem, ahogy szépen lassan távolodnak.

-          Teuk! Mi történt? – jöttek ki a fiúk.

-          Amy! – kezdtem el.

-          Hol van? – kérdezte Kangin.

-          Elment! Összevesztünk!

-          De miért?

-          Mert egy idióta vagyok! – könnyeim potyogni kezdtek, majd elindultam be a terembe.

Magamhoz vettem egy üveg alkoholt. Nem akartam senkivel sem beszélni! Kimentem hátra, hogy kicsit egyedül lehessek. Amy szavai jártak a fejembe, és az, amit tettem. Nem tudom mennyi alkoholt ittam már meg, de teljesen magamon kívül voltam. Nem tudtam mi van velem. Hülyeségeket beszéltem.

Amikor hazaértem a fiúk a nappaliban voltak. Betántorogtam hozzájuk. Próbáltam összeszedni magam.

-          Teuk beszélnünk kell! – állt fel Hae.

-          Mondjad csak! Hallgatlak!

-          Amy-ről van szó! – kezdett bele. – Tudod, hogy mennyire szenved miattad? Tudod, hogy milyen rosszul esik neki ez az egész! Nem vagy normális! Remélem ezzel tisztában vagy! Közülünk bárki örülne, ha ilyen barátnője lenne! Te pedig csak hagyod, hogy széthulljon a kapcsolatotok! Ezt a lányt két kézzel kellene védelmezned, nem pedig elengedned!

-          Tudod mit Hae! Nem érdekel! – fakadtam ki, bár nem tudtam, miről beszélek. - Bárki szeretne ilyen barátnőt? Rendben! Vigye aki akarja! Nekem már nem kell! Úgyis csak hátráltat! Szarok bele! – láttam mindenki arcán a döbbenetet.

Amy szemszöge:

Hallgasd!

Nagy hangzavarra lettem figyelmes. Kisiettem a szobámból, és meghallottam a veszekedést. Hallottam Donghae szavait! Örültem, hogy így kiáll mellettem. Majd meghallottam mit mondott Teuk. Úgy éreztem magam, mint akit szíven szúrtak. Elhomályosult minden. A könnyeim potyogni kezdtek. Lementem, majd Teuk elé álltam.

-          Mond meg, hogy miben hátráltatlak? Hm? – zokogtam. – Nem kellek neked! Rendben! Látom neked ez a pár hét semmit sem jelentett! Gyűlöllek Park JungSoo! Gyűlöllek!! – üvöltöttem, majd pofon vágtam. Kirohantam az udvarra, lerogytam a földre, és zokogni kezdtem.

-          Amy! Kérlek, ne sírj! – ölelt át Hyuk. – Teuk nem tudta mit beszélt! Az alkohol befolyása alatt áll! Hae és Kangin felvitték, hogy feküdjön le! Kérlek, beszéljétek meg holnap! – kezdett el sírni ő is.

-          Nem Hyuk! Ezen nincs mit megbeszélni! Ő már döntött! – sírtam tovább.

Még sokáig kint voltunk, majd amikor már kellően megnyugodtam, Hyuk felkísért a szobámba. Éjjel nem tudtam aludni, így tudtam gondolkodni. Arra jutottam, hogy jobb, ha hazamegyek. 2 óra körül tudtam aludni, reggel pedig korán kelltem.

„- Vajon mi romolhatott el kettőnk között?” – folyamatosan ezen járt az eszem miközben a bőröndjeimet pakoltam. Óvatosan behúztam a táskákat, majd halkan kiosontam a fürdőbe, hogy megnézzem, mindent elraktam. Nem akartam nagy zajt csapni, mert nem akartam hogy valaki is meghallja, hogy mire készülök. Mindegyik tag még mélyen aludt. Amilyen gyorsan csak tudtam lepakoltam az emeletről. 2 levelet hagytam a nappaliban, egyiket az egész csapatnak. A másikat pedig neki, aki miatt megváltozott az életem, és aki miatt most elmegyek, mert nem bírom tovább. Halkan becsuktam magam után az ajtót. A taxi már a ház előtt várt. A kapuból még visszanéztem, és rögtön rám törtek az emlékek, aminek hatására könnyeim potyogni kezdtek. Szerettem itt lakni, szerettem a tagokat, és Őt is. Még mindig szeretem, de jobb, ha elmegyek. Beszálltam a taxiba, majd elindultunk a reptér felé.

-          Kisasszony minden rendben? – kérdezte a sofőr.

-          Igen minden rendben van! – válaszoltam, majd letöröltem a könnyeimet. Még egyszer utoljára visszanéztem a házra, amitől még szomorúbb lettem. Csak bámultam a házat, amíg a látótávolságomon kívülre nem került. Úton voltam haza, egy másik országba, úton vissza a régi életemhez.

14. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Egész nap a várost jártuk, hogy megtaláljuk Yuri ruháját. Semmi kedvem nem volt hozzá! Inkább Amy-vel lettem volna. Fájt mindenem, haza akartam menni. Nagy örömömre végre megtaláltuk a ruhát. Sajnos már nem volt időm hazamenni.

-          Ha akarsz, átjöhetsz hozzánk lefürdeni. – ajánlotta fel Yuri.

-          Nem szükséges! Különben sincs nálam az öltönyöm! – válaszoltam.

-          Megoldjuk! Elhozatjuk hozzánk az öltönyt. Gyere! Legalább felfrissülsz! Nem lesz baj!

-          Jó rendben! Menjünk!

Tényleg rám fér egy forró fürdő, bár úgy érzem, hogy Yuri-nak ezzel van valami hátsó szándéka is. Amire a házhoz értünk, már az öltönyöm is megérkezett. Senki sem volt otthon.

-          A lányok elmentek vásárolni, és még nem jöttek meg! Csak ketten vagyunk! – vázolta a helyzetet Yuri.

-          Rendben! Merre találom a fürdőt? – kérdeztem.

-          Ott! – mutatott az egyik ajtóra. – Szólj, ha kellenék!

-          Köszi!

Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd a zuhany alá álltam, és megnyitottam a meleg vizet. Éreztem, ahogy testem kezd felfrissülni. 10 percig folyattam magamra a vizet, majd kiszálltam a zuhanyzóból, és derekam köré tekertem egy törölközőt. Ekkor kinyílt a fürdő ajtaja, és Yuri lépett be rajta. Egyre csak közeledett felém, én meg egyre jobban hátráltam.

-          Te meg mit akarsz itt? – kérdeztem meglepetten, közben a falnak ütköztem.

-          Téged! – jött a határozott válasz.

-          De mi nem…- nem tudtam befejezni, mert hirtelen megcsókolt. Meglepődtem, majd amikor észbe kaptam, ellöktem magamtól. – Normális vagy?

-          Miért Teukie! Tudom, hogy te is akarod!

-          Ez nem igaz! És most álljunk neki öltözni, mert el fogunk késni! – indultam ki a fürdőből.

-          Rendben! – motyogta Yuri. – De egyszer úgyis az enyém leszel!

Amikor megérkeztünk a bál helyszínére, már nagyon sokan voltak. Rengeteg újságíró, riporter volt a helyszínen. Folyamatosan kérdezgettek minket. Miután minden kérdésre válaszoltunk, végre bemehettünk a terembe. A terem gyönyörűen fel volt díszítve. Mivel vacsora is lesz, ezért mindenhol asztalok, székek sorakoztak. Jobb oldalon svédasztalok sorakoztak tele különböző finomságokkal. Természetesen egy hatalmas tánctér is rendelkezésre állt. Minden csodaszép volt! Bárcsak Amy is itt lenne most velem! Tényleg hol vannak?

Pár perccel később megláttam az ajtón belépni a fiúkat, és Amy-t is. Épp Hyukie-t és Hae-t karolta. Ahogy belépett a terembe, mindenkinek elállt a lélegzete. Gyönyörű volt abban a ruhában. Csak csodáltam, ahogy közeledetett felénk. De közben a féltékenység is elkapott, hogy én nem lehetek vele, és másokat karol.

-          Sziasztok! – haladtak el mellettünk. Láttam arcán a szomorúságot.

-          Sziasztok fiúk! Amy! – álltam fel.

-          Szia Teuk! – nézett rám csillogó szemekkel Amy.

-          Csodálatos vagy! – néztem rá.

-          Köszönöm! – pirult el. Istenem olyan édes, amikor elpirul.

-          Hellóka Fiúk! – jött oda Yuri. – Ó Amy! Hát te? Hogy - hogy itt vagy?

-          Velünk jött! Ő is közénk tartozik! – szólalt meg Hyuk. – Talán nem tetszik?

-          Nekem mindegy! – legyintett. – Nekünk úgyis mással kell foglalkoznunk! Ugye Drágám? – bújt hozzám.

-          Gyertek, menjünk inkább! – mondta Hae. – További jó szórakozást! – intett, majd megfogta Amy vállát, és elindultak az asztalukhoz.

Amy szemszöge:

Leültünk az asztalunkhoz.

-          Amy! Ne is foglalkozz Yuri-val! Neked itt kell lenned köztünk. – nyugtatott Kyu.

-          Köszönöm! – mosolyogtam rá.

-          Ti nem vagytok éhesek, mert én már nagyon! – kérdezősködött Hyuk.

-          Most, hogy mondod, kezdek éhes lenni! – fogta meg hasát Yesung.

Épp, hogy kimondták Lee Soo Man a mikrofon elé állt. Köszöntött minden vendéget, és elkezdődhetett a vacsora. Nem is tudtam választani a sok finomság közül. Az egyik pillanatban Yuri termett mellettem.

-          Remélem tudod, hogy Teuk-ot hamarosan az ujjam köré csavarom. – szólt hozzám.

-          Meg lehet próbálni! Sok sikert hozzá! Csak vigyázz, nehogy pofára ess. – néztem a szemébe.

-          Nem fogok! Ne aggódj! Hiszem ma egész délután nálam volt, és REMEKÜL szórakoztunk. – mondta kicsit megnyomva a „remekül” szócskát.

-          Hogy mi? – kérdeztem.

-          Igen jól hallottad! Kettesben voltunk! Nem zavart senki! – éreztem, hogy könny gyűlik a szemembe. – Ja, és remekül csókol.

-          Nem hiszek neked!

-          Ahogy gondolod! – elindult, majd hirtelen visszafordult. – De szerinted mégis hol öltözött át?

Nem tudtam megszólalni. Ránéztem Teukra. Igaza volt, hiszen otthonról még farmerben és egy ingben ment el. Kezdtem elgyengülni, de erősnek mutattam magam. Visszamentem az asztalunkhoz, majd elkezdtem enni. A vacsora mindenkinek nagyon ízlett. Miután mindenki befejezte, Lee Soo Man ismét a mikrofon elé állt.

-          Nem szeretném húzni az időt, ezért rövid leszek! Miután elfogyasztottuk ezt a remek vacsorát, itt az ideje egy kis táncnak. Szeretném, ha először az SM álompárja megnyitná a bált egy kis tánccal. – a szívem majdnem megszakadt, amikor ezeket a szavakat kiejtette. – Leeteuk, Yuri.

(Hallgasd!)

Amint elindult a zene, fájdalmat éreztem szívemben. Teuk átkarolta Yuri derekát, Yuri pedig Teuk-hoz bújt szorosan. Éreztem, hogy minden erőm elszáll. Nem bírtam tovább tartani magam. Könnyeim potyogni kezdtek. Gyorsan kisiettem a teremből, majd leültem a lépcsőre és zokogni kezdtem. Egyszer csak valaki leül mellém.

-          Amy! Ne sírj! Minden rendben van! – szólalt meg Hae.

-          Nem! Nincs! Nekem kellene ott lennem! Én akarom ölelni, magamba szívni illatát. Azt akarom, hogy engem ölelgessen, az én kezemet fogja. – zokogtam. Szeretném, azt hinni, hogy minden rendben van! De ez nem igaz! Egész délután vele volt! Nála! A házában!

-          Hogy mi? – nézett rám értetlenül Hae.

-          Igen jól hallottad! Yuri mindent elmondott! Már nem szeret! – csuklott el hangom.

-          De szeret! Amy! Kérlek, ne sírj!

De nem bírtam visszatartani. Csak zokogtam! Hae szorosan ölelt magához, hogy megnyugodjak. De egyre jobban fájt, hogy elveszítem azt, akit szívből szeretek. Éreztem, hogy szívem majd megszakad. 

13. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Reggel Amy-t ölelve ébredtem. Éreztem, hogy mocorog, így nyugodtan belepuszilhattam a nyakába. Megfordult kezeim között, majd egy gyengéd csókot adtam neki.

-          Jó reggelt Szerelmem! – mondtam, és közelebb húztam magamhoz.

-          Jó reggelt neked is! – csókolt meg ismét.

-          Mit szeretnél ma csinálni? Szombat van, így semmi dolgunk! – néztem a szemébe.

-          Hát nem is tudom mihez lenne kedvem. – játszadozott meztelen mellkasomon ujjával.

-          Nekem lenne pár ötletem! – gyűrtem magam alá.

Belenéztem gyönyörű barna szemébe, ami ismét rabul ejtett, és gyengéden megcsókoltam. Egyre hevesebben kezdtem el csókolni, amikor megszólalt a telefonom.

-          Igen! Tessék? – szóltam bele. – Igen Főnök! Rendben! Viszlát! – majd letettem.

-          Lee Soo Man volt? – kérdezte Amy.

-          Igen! SM bált szervez ma estére. – mondtam.

-          Miért?

-          Hogy több eseményen tudjunk együtt mutatkozni Yuri-val!

-          Értem! – hallottam hangján a szomorúságot.

-          De ne is beszéljünk róla! – bújtam be mellé. – Hol is tartottunk? – feküdtem rá, majd ismét csókolni kezdtem.

Pár perccel később valaki kopogott az ajtón. Ezt nem hiszem el!

-          Szabad! – szólt ki Amy.

-          Nem akarok zavarni! – jött be az ajtón Sungmin, közben egyik kezével eltakarta a szemeit. – Csak jöttem szólni, hogy keresnek Hyung!

-          Köszönöm Sungmin! – alig bírtam nevetés nélkül.

Miután Sungmin elhagyta a szobát, gyorsan felöltöztem, nyomtam még egy csókot Amy szájára, és lesiettem a vendégemhez. De bár ne tettem volna!

-          Szia! Drágám! – jött felém Yuri.

-          Mit akarsz itt? – kérdeztem.

-          Jajj hát így kell üdvözölni a barátnődet?

-          Nem vagy a barátnőm! Csak megjátszzuk, hogy az vagy! Szóval?

-          Gyere el velem ruhát venni az esti bálra!

-          Milyen bálra? – kérdezte Hyuk.

-          Lee Soo Man rendezett ma este egy SM bált.

-          És mégis miért? – kérdezte Hae.

-          Hogy mindenki lássa milyen boldogok vagyunk! – vágott közbe Yuri.

-          Akkor eljössz velem? Lee Soo Man-nak nem tetszene, ha nemet mondanál!

-          Elmegyek! – sóhajtottam.

-          Jujj de jó! – ugrott a nyakamba. – Akkor induljunk is! Sziasztok fiúk! Viszlát Amy!

Amy? Hátranéztem, és láttam Amy elkeseredett arcát. Úgy volt, hogy együtt töltjük a napot, de mindig valaminek közbe kell jönnie.

Amy szemszöge:

Csak álltam a lépcsőn, és néztem, ahogy Teuk távozik a házból. A lábam a földbe gyökerezett, könnyeim pedig patakokban folytak le arcomon.

-          Amy! Ne sírj, kérlek! – szorított magához Hyuk.

-          De én ezt már nem bírom! Nem akarom, hogy vele legyen. Miért kellett ennek történnie? – zokogtam Hyuk vállába fúrva az arcom.

-          Minden rendben lesz! Ne félj! – simogatta a hátam. – De most gyere, menjünk reggelizni.

-          Rendben! – bólogattam. – Ne haragudj, hogy összekönnyeztem a pólódat. – nevettem el magam.

-          Végre nevetsz! Semmi baj! Majd megszárad! – nevetett ő is.

Leültünk a reggelizni. Nem igazán volt étvágyam, de nem akartam megbántani Wookie-t azzal, hogy nem eszem a reggelijéből.

-          Egyébként ti miben mentek a bálra? – kérdezte Kyu.

-          Természetesen mindenki elegánsan fog felöltözni, ahogy te is! – válaszolta Kangin.

-          Remek! Megint öltönyt kell felvennem! – siránkozott Kyu.

-          Amy! Te mit veszel fel? – nézett rám Siwon.

-          Én azt hiszem, jobb, ha nem megyek el a bálra! – válaszoltam.

-          Miért nem? – fordult felém Sungmin.

-          Mert nem akarom látni Teuk-ot és Yuri-t együtt! És Yuri is megmondta, hogy ne álljak az útjába.

-          Még szép, hogy eljössz! – állt fel Hae.

-          De nincs is semmi ruhám, amit fel tudnék venni!

-          Akkor reggeli után elmegyünk és veszünk neked egy gyönyörű ruhát! – mosolygott rám Yesung.

-          Köszönöm fiúk, de nem kell!

-          De kell! – szólt rám mindenki egyszerre.

A reggeli után, összetakarítottunk, és elindultunk ruhát vásárolni. Nagyon jól éreztem magam a fiúk társaságában. Teljesen kikapcsolt az agyam, elfelejtettem minden rosszat, ami velem történt. Megtaláltam álmaim ruháját is, de a fiúknak nem mutattam meg! Legyen meglepetés!

Miután hazaértünk mindenki elkezdett készülődni az estére. Gyorsan lefürödtem, majd felvettem álmaim ruháját. (A ruha) Hajamat begöndörítettem, majd egy kis szolid sminket is tettem fel. Belenéztem a tükörbe, és most kivételesen meg voltam elégedve a látottakkal.

-          Amy gyere! Elkésünk! – hallottam meg a fiúk hangját.

-          Megyek már! – kiabáltam, majd kiléptem az ajtón. – De ne nevessetek ki!

-          Nem fogunk! Csak gyere már!

Megálltam a lépcső tetején, majd szépen lassan haladtam lefelé. A fiúk egy szót sem szóltak csak tátott szájjal figyeltek.

-          Na hogy tetszik? – kérdeztem, amikor leértem a lépcsőn.

-          A…Amy gyönyörű vagy! – nézett rám Hae.

-          Köszönöm! – mosolyogtam.

-          Nos akkor indulhatunk? – kérdezte Shindong.

-          Igen!

-          Hölgyem! Szabad lesz? – jött felém Hae, és Hyuk.

-          Természetesen! – karoltam beléjük.

Elindultunk a bálba. Nagyon remélem, hogy semmi meglepetés nem fog várni rám az este folyamán. 

12. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Amikor befejeződött a sajtótájékoztató, rögtön Amy-t kerestem, de nem találtam sehol. Bejártam az egész épületet, de sehol nem volt. Féltem, hogy valami baja van, mert már kezdett sötétedni. Remélem, nem egyedül van. Felhívtam Kangin-t, nem tudja véletlenül hol van Amy. Megnyugtatott, hogy már otthon van. Amint leraktam a telefont, indultam is haza Amy-hez. Amikor hazaértem, csak a fiúkat találtam a nappaliban.

-          Sziasztok fiúk! – köszöntem.

-          Szia Teuk!

-          Amy hol van? – kérdeztem, mert nem láttam sehol.

-          A szobájában fekszik, mert kicsit kikészült a mai naptól! – vázolta a helyzetet Yesung.

-          Hyung! Hogy lehetett ennyi eszed? – kérdezte Sungmin. – Miért vállaltad be ezt az álkapcsolatot?

-          Nem volt más választásom!

-          Mi az hogy nem volt más választásod? Hm? – jött felém Hae. – Az már régen rossz, ha nem tudsz választani Amy és a munka között!

-          Hyung! Az embernek mindig van választása! – állt fel Hyuk is.

-          Remélem tudod, hogy Amy teljesen maga alatt van! – szólalt meg Wookie.

-          Mi?

-          Miért azt hitted, hogy majd boldog lesz, hogy egy másik lányt ölelgetsz? – nézett rám szúrós tekintettel Kyu. – Szerinted most hogy érzi magát?

Nem mondtam semmit! Fogtam magam, és elindultam Amy szobája felé. Lassan nyitottam be a szobába. Leültem az ágya szélére, és csak néztem, ahogy békésen alszik. Megsimogattam arcát, majd nyomtam egy puszit a homlokára. Elindultam ki, hogy had aludjon.

-          Oppa! - szólt hozzám halkan. Még sosem hívott így. Elmosolyodtam.

-          Ne haragudj! Nem akartalak felébreszteni! – fordultam vissza.

-          Semmi baj! – ült fel az ágyon.

-          Amy én nagyon sajnálom ezt az egész dolgot! Nem akarlak megbántani! Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek!

-          Tudom, csak félek, hogy elveszítelek!

-          Butus! Ez nem fordulhat elő! Nekem te vagy a legfontosabb! Rajtad kívül más nem érdekel! Szeretlek! – csókoltam meg.

-          Én is szeretlek! – bújt oda hozzám. – Nem akarsz bebújni mellém? – nézett fel rám.

-          Ha szeretnéd!

-          Igen! – bólogatott.

Bebújtam mellé az ágyba. Fejét mellkasomra tette, és hasamat simogatta. Magamhoz szorítottam, és hátára apró köröket rajzoltam. Megpusziltam fejét.

Amy szemszöge:

Szorosan öleltem, nem akartam elengedni! Féltem, ha elengedem, elveszítem. Magamba szívtam édes illatát, ami már annyiszor elvette az eszem, ahogy most is. Megpusziltam mellkasát, majd feljebb csúsztam az ágyon, és az ajkaira tapadtam. Egyre hevesebben kezdett csókolni. Miközben csókolt oldalamat kezdte simogatni. Teljesen megborzongtam gyengéd érintésétől. Eldöntött az ágyon, majd tovább csókolt. Egyszer csak hirtelen megállt, és elszakadt ajkamtól.

-          Ne haragudj! Kicsit elkapott a hév! – nézett a szemembe, majd készült leszállni rólam. De egy hirtelen mozdulattal ismét magamra rántottam, majd megcsókoltam.

-          Ne kérj bocsánatot! – szakadtam el ajkaitól.

-          Biztos, hogy akarod? Ha nem akarod, én nem erőltetem!

-          Akarlak! – suttogtam ajkai előtt.

Elmosolyodott, majd ajkaimra mart, és ismét hevesen kezdett csókolni. Átfordultunk az ágyon, így én kerültem felülre. Felültünk, de közben egy percre sem szakadtunk el egymás ajkaitól, csak annyi időre, hogy megszabadítsuk egymást a felsőinktől. Visszalöktem az ágyra, majd ráültem a csípőjére. A nyakát kezdtem el puszilgatni. Nyakáról kulcscsontjára tértem, majd a mellkasa következett. Kicsit eljátszadoztam a mellbimbóival, ezután végigcsókoltam izmos hasát. Kis idő múlva visszatértem ajkaihoz, közben becsúsztattam kezem bokszerébe, és ujjaimat gyengéden végighúztam péniszén, amitől halkan felnyögött. Kihúztam kezem, és az övével kezdtem el babrálni, majd kigomboltam nadrágját és megszabadítottam tőle. A bokszerét is le akartam húzni, de egy hirtelen mozdulattal átfordított, így én kerültél alulra, ezzel jelezte, hogy ő következik. Ráült csípőmre, és a nyakamat kezdte szívogatni, majd szépen lassan haladt lefelé. Kicsatolta melltartómat, majd egy gyengéd mozdulattal megszabadított tőle. Elkezdte gyengéd puszikkal ellepni melleimet. Egyszer az egyik, majd a másikat kezdte szívogatni, közben gyengéden masszírozta is. Nem bírtam, ezért hangot adtam érzéseimnek.

-          Ahhh Teuk! – nyögtem halkan.

Egy kicsit elidőzött melleimnél, majd lassan haladt lefelé. Puha puszikkal lepte el hasamat. Hasam csókolgatása közben kigombolta nadrágom, majd egy laza mozdulattal megszabadított tőle. Visszatért hasam puszilgatásához, közben keze felfedezőútra indult. Végigcirógatta oldalam, majd megéreztem ujjait bugyimban, amitől még jobban beindultam. Majd lassan körözgetni kezdett csiklóm körül. Hirtelen egyik ujjával belém hatolt, kis idő múlva pedig már két ujjal izgatott tovább. Végigcsókolt hasadom, majd egyre lejjebb kezdett csókolgatni. Hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a bugyim, majd a szájával izgatott ott, ahol az előbb még ujjai játszadoztak. Teljesen elvesztettem az eszem.

-          Nee..em bírom tovább! – ziháltad.

Fölém hajolt, majd gyengéden belém hatolt. Lassan kezdett el mozogni bennem, amivel az őrületbe kergetett.

-          Gyorsabban! – lihegtem, mire begyorsított, ezáltal elérte legérzékenyebb pontomat, amitől nagy sóhajok hagyták el ajkaimat.

Már nem sok kellett ahhoz, hogy elérjen az orgazmus. Pár lökéssel később testem megremegett, és egy hangos sóhajjal élveztem el. Teuk-nak sem kellett már sok, pár másodperccel később ő is elélvezett egy mélyről jövő nyögés kíséretében. Zihálva, izzadtan borult rám. Pár percig csak feküdtetek, és hallgattátok egymás lihegését, közben hátát cirógattam. Egy kis idő múlva Leeteuk erőt vett magán, és felegyenesedett, hogy szemembe tudjon nézni.

-          Amy! Szeretlek! Imádlak! – mondta, majd megcsókolt.

-          Én is szeretlek! Imádlak! – mondtam majd magamhoz szorítottam.

Leszállt rólam, mindketten felöltöztünk, és befeküdtünk az ágyba. Mellkasára hajtottam a fejem, és hallgattam szíve dobogását. Majd mindketten mély álomba merültünk.  

11. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Megláttam az újságot, és teljesen lesokkolt. A képen én és Amy voltunk. Amy arca nem látszott a képen, csak a haja. Remélem nem lesz semmi gond! Eközben Yuri is megérkezett az irodába.

-          Főnök! Meg tudom magyarázni! – álltam fel.

-          De nem kell megmagyarázni! – válaszolt. – Ez egy remek lehetőség!

-          Mégis mire? – kérdeztem.

-          Arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet! Adjuk meg a médiának, amit akarnak. Még ma be is jelentitek, hogy egy párt alkottok.

-          De nincs köztünk semmi! – emeltem fel a hangom.

-          Az nem baj! Ezt csak mi tudjuk! És ki tudja, lehet, hogy közben kialakul valami köztetek!

-          Nekem tetszik az ötlet! – szólalt meg Yuri.

-          Neked Leeteuk? – kérdezte.

-          Nem is tudom! Én nem…

-          Jajj ne csináld már! Nem lesz semmi bajod! Jól fogunk szórakozni! Úgysincs senkid! Így nem kell félned, hogy valakit is megbántanál! Na? Vagy talán van valakid? – nézett rám.

-          Nem nincs! – éreztem Amy tekintetét az arcomba fúródni. – Rendben! Benne vagyok!

-          Ez remek hír! – csapta össze kezét Lee Soo Man. – Ti lesztek Dél-Korea álom párja!

Ekkor hirtelen Amy-re néztem, aki csak bámulta a földet. Láttam arcán a szomorúságot. Istenem mit tettem?

Amy szemszöge:

„Ti lesztek Dél-Korea álom párja!” Ettől a mondattól megborzongtam. Elöntött a szomorúság.

Azt a férfit, akit tiszta szívemből szeretek, most egy másik lány karjai közt kell majd látnom. Remélem ez csak egy rossz álom! Nem akarom elveszíteni!

-          Amy! Amy! – szólt hozzám LSM.

-          Igen! Tessék? – eszméltem fel.

-          Azt kérdeztem, hogy megszerveznéd-e a sajtótájékoztatót?

-          I..igen! – válaszoltam, bár szívem majdnem meghasadt.

Röpke egy óra alatt sikerült mindent elintéznem. Először csak Teuk állt ki az újságírók elé. Mi addig Yuir-val hátul vártunk. Szívem majdnem megszakadt, amikor meghallottam, hogy azokat a randikat meséli, amiken velem volt. Egy könnycsepp gördült le arcomon.

-          Jobb, ha megszokod! – állt velem szembe Yuri.

-          Mégis mit? – kérdeztem meglepetten.

-          Azt, hogy Leeteuk már az enyém! Nem pedig a tiéd!

-          Miről beszélsz?

-          Ne nézz hülyének! Tudom, hogy veled volt azon a képen! Látom rajtad, hogy tejesen belehabarodtál! De el kell, hogy keserítselek! Ő nem hozzád való!

-          Ez nem igaz!

-          Ó dehogynem! Te csak hátráltatod! Én viszont segítek neki, hogy még sikeresebb legyen! Úgyhogy ne állj az utamba! És hagyj minket boldogan élni! Ő már az enyém! – teljesen meglepődtem Yuri szavai hallatán.

-          Na ide figyelj! Én nem…

-          Yuri! Édesem! Gyere! – szólalt meg Teuk. Úgy érzetem, mintha szívembe tőrt döftek volna.

-          Megyem már Drágám! – indult meg Yuri.

Nem bírtam tovább! Gyorsan a mosdó felé siettem. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Útközben beleütköztem valakibe, vagyis valakikbe. A fiúk voltak azok.

-          Amy! Mi a baj? Minden rendben? – kérdezte Hyuk.

-          Nem nincs! Minden elromlott! – válaszoltam, közben folyamatosan potyogtak a könnyeim.

-          De mégis mi történt? – kérdezte Kangin. Elmeséltem nekik mindent az elejétől a végéig. Teljesen meg voltak lepődve.

-          Ne aggódj Amy! Teuk szeret téged! Sosem hagyna el! – simogatta meg karom Yesung.

-          És mi is mindig itt leszünk neked! – ölelt át Donghae.

-          Köszönöm fiúk!

-          Gyere Amy! Menjünk haza! Pihenned kell! – karolta át vállamat Siwon.

Amikor hazaértünk rögtön elmentem a szobámba. Pár perccel később kopogást hallottam.

-          Gyere! – szóltam ki.

-          Szia! Hoztam neked egy kis teát! – jött be az ajtón Kyu. – Wookie főzte. Ez jót fog tenni, csak idd meg!

-          Köszönöm Kyu!

-          Amy!

-          Igen!

-          Tudom, hogy én csak egy maknae vagyok! Azt is tudom, hogy nagy a szám, és néha szemtelen is vagyok. De azt tudnod kell, hogy én téged nagyon megszerettelek! Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél! És aki téged megbánt, annak velem gyűlik meg a baja.

-          Köszönöm Kyu! Ez most nagyon jól esett! – gördült le egy könnycsepp arcomon. – Én is úgy szeretlek, mintha a bátyám lennél! És nem érdekel, hogy milyen vagy! Én így szeretlek!

-          Na gyere ide! – ölelt meg. – De most már ideje pihenned egy kicsit! Aludj egy jót! – adott puszit a homlokomra. Miután kiment a szobámból, lefeküdtem, és szinte rögtön mély álomba merültem.