2012. július 8., vasárnap

10. fejezet



Leeteuk szemszöge:

Kangin tanácsára erőt vettem magamon, és eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele. Elmondom neki mit is érzek iránta. Kitárom neki szívem minden érzését. Kangin mindenkit behívott a házba. Láttam, hogy Amy is el akar indulni, ezért gyorsan odasiettem hozzá, és megragadtam a karját. De nem szorosan, nehogy fájdalmat okozzak neki.
-          Te ne menj! – mosolyogtam rá. – Beszélni szeretnék veled!
-          Rendben! – mosolygott vissza.
Leültem mellé a medence szélére. Hirtelen elszállt minden bátorságom, és nem tudtam megszólalni. 5 percig csak ültünk néma csendben.
-          Jó a buli! Nem? – szólaltam meg. Most komolyan Teuk! Jó a buli?? Ezt kell mondani! Ne legyél már hülye!! Emlékezz Kangin szavaira!
-          Igen! Szerintem is! – mosolygott.
-          Na és hogy érzed magad köztünk? – persze, megint egy jó kérdést sikerült feltennem.
-          Nagyon jól! Meglepetésemre nem is olyan rossz 10 férfival együtt élni. Nagyon megkedveltelek benneteket! Olyanok vagytok nekem, mint a második családom.
-          Mi is nagyon megszerettünk! És hogy tetszik a munkahelyed? – üssön már meg valaki, hogy hagyjam abba az ilyen kérdések feltételét! Kangin hol vagy ilyenkor?!
-          Az SM-et is nagyon megszerettem. Mindenki nagyon kedves és segítőkész. De csak erről szerettél volna velem beszélni? – nézett fel rám.
-          Igazából nem! – sóhajtottam. – Teljesen másról szeretnék veled beszélni!
-          Akkor mondjad! Hallgatlak! De ugye nincsen semmi baj? Rosszat tettem?
-          Nem dehogy! Semmi rosszat nem csináltál! – nyugtattam meg. Csak annyi a bűnöd, hogy teljesen elvetted az eszem.
-          Most megnyugodtam! De akkor mi a baj?
-          Figyelj Amy! – beleugrottam a vízbe, majd a medence egyik lépcsőjére álltam, hogy Amy-vel szembe tudjak lenni. Közelebb mentem hozzá. – Mielőtt hozzánk kerültél volna, teljesen máshogy viselkedtem. Csak a munkámnak éltem, alig szórakoztam. Nem érdekelt senki, és semmi, csak a csapat. Nem sűrűn jártam szórakozni, csak néha-néha. Amikor csak tehettem megpróbáltam egyedül lenni. A fiúkon kívül nem beszéltem senkinek a magánéletemről. Érkezésed előtt egy nappal tudtuk meg, hogy új menedzserünk lesz. Aznap este, nem tudtam aludni. Csak azon járt az eszem, hogy vajon milyen lesz az új menedzser. Szívem mélyén éreztem, hogy az érkezéseddel meg fog változni az életem. És így is lett! Teljesen megváltozott az életem! Miattad!
-          Miattam? – lepődött meg.
-          Igen miattad! Te voltál az, aki visszahozta az életkedvem. Megérkezésed estéjén jöttem rá mindenre. Úgy beszélgettünk egymással, mintha ezer éve ismernénk egymást. Amy! Én azt érzem, hogy ha veled vagyok minden rendben van. Melletted végre önmagam lehetek. Mindig veled szeretnék lenni, óvni, védeni. Szeretem nézni az arcodat, ahogy mosolyogsz. Szeretem a gyönyörű barna szemeidet. Amikor veled vagyok megszűnik körülöttem a világ, és csak rád tudok gondolni, akkor semmi más nem érdekel. Amikor az óriáskeréken megcsókoltalak, szívem hevesebben kezdett verni, tenyerem izzadni kezdett, a gyomromban pedig ezernyi pillangó repkedett. Amy! – néztem mélyen a szemébe. – Nem tudom tovább magamban tartani! Szeretlek! – végre kimondtam.
-          Teuk! Én nem…
-          Tudom! – vágtam szavába. – Te is bírsz engem, de csak barátként tudsz rám nézni. Semmi gond! Csak azt…
-          Én is szeretlek! – vágott hirtelen a szavamba. Teljesen meglepődtem! Hát mégis szeret?! – Beszéltem is Kanginnal erről! Nem mondta?
-          Nem! Pedig, ha mondta volna, nem hittem volna azt, hogy nem érzel irántam semmit! Mert Siwonnal és Wookie-val mentél el vásárolni, és mindenki ott sündörög körülötted, és ott van még Donghae is….. – a mondatot már nem tudtam befejezni, mert hirtelen magához rántott, és megcsókolt. Közelebb húzódtam hozzá, karjával átfonta nyakamat, lábával pedig derekamat. Megfogtam, majd felemeltem, és megpörgettem a vízben. Szorítottam magamhoz, hogy tudja, sosem fogok elengedni. Mindig itt leszek vele, és szeretni fogom.



Amy szemszöge:

Egyszerűen nem bírtam tovább! Meg kellett, hogy csókoljam! Ahogy ölelt, éreztem, hogy tényleg szeret. A buli további részét kint töltöttük. Nem bírtunk elszakadni egymástól. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki simogat, és puszilgat. Teuk volt az!
-          Jó reggel Napfény! – nyomott egy puszit a számra.
-          Jó reggelt! – mosolyogtam, majd megcsókoltam.
-          Jól aludtál?
-          Igen remekül!
-          Na gyere! Menjünk le! Ideje elmondani a többieknek is! – mosolygott rám édesen.
-          Rendben! De tudod, hogy csak nekik mondhatjuk el! Sajnos nem hozhatjuk nyilvánosságra, mert mindketten az állásunkkal fizethetünk érte! – vázoltam a helyzetet.
-          Tudom! Sajnos! De most csak te érdekelsz! – ölelt át, és gyengéden megcsókolt.
Kangin összehívta a fiúkat. Mindenki a nappaliban várt. Kéz a kézben mentünk le. Mindenki tapsolt, és gratulált nekünk, kivéve Donghae, akin látszott mennyire nem tetszik neki a dolog.
Felugrott a kanapéról, majd kisietett a teraszra.
-          Jobb lesz, ha beszélek vele! – mondta Teuk.
-          Ne! Hagyd! Majd én! – állítottam meg.
Gyorsan kisiettem én is.
-          Donghae! – szóltam neki.
-          Hagyj békén! – válaszolt.
-          Kérlek, figyelj rám! – ültem le vele szembe.
-          Mond mit akarsz!
-          Én nagyon sajnálom! Téged is szeretlek, de csak úgy, mintha a bátyám lennél! Én nem akartam veled játszani!
-          De Teuk-ot jobban szereted!
-          Igen! Ne haragudj rám!
-          Nem haragszom! Csak most egy kicsit rosszul esett! De jól leszek! – mosolygott.
-          Akkor szent a béke? – kérdeztem.
-          Igen! Na gyere ide! – ölelt meg.
Bementünk a házba, majd Donghae Teuk felé fordult.
-          Ne haragudj rám az előbbiért! Gratulálok nektek! – ölelte meg.
-          Köszönöm Donghae! – mosolygott Teuk.
Végre minden rendben van. Mindenki boldog. A fiúk keményen dolgoznak, és én is. Egy hete vagyunk együtt Teukkal. Minden este elmentünk valahova kettesben. Persze próbáltunk álruhát húzni. Egyik nap bent voltunk a próbateremben, amikor szóltak, hogy Teuk és én menjünk be Lee Soo Man irodájába. Nem tudtuk elképzelni mi történt.
-          Főnők! Hívatott minket? – léptem be az irodába.
-          Igen! Beszédem van veletek! – mondta komoly arckifejezéssel.
-          Miről? – kérdeztük egyszerre.
-          Erről! – dobott egy újságot elénk. Felvettem az újságot, majdnem lefordultam a székről, amikor elolvastam a címlapot! „ A Super Junior leaderének barátnője van! Információink szerint az SNSD egyik tagjával Yuri-val van együtt!”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése