11. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Megláttam az újságot, és teljesen lesokkolt. A képen én és Amy voltunk. Amy arca nem látszott a képen, csak a haja. Remélem nem lesz semmi gond! Eközben Yuri is megérkezett az irodába.

-          Főnök! Meg tudom magyarázni! – álltam fel.

-          De nem kell megmagyarázni! – válaszolt. – Ez egy remek lehetőség!

-          Mégis mire? – kérdeztem.

-          Arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet! Adjuk meg a médiának, amit akarnak. Még ma be is jelentitek, hogy egy párt alkottok.

-          De nincs köztünk semmi! – emeltem fel a hangom.

-          Az nem baj! Ezt csak mi tudjuk! És ki tudja, lehet, hogy közben kialakul valami köztetek!

-          Nekem tetszik az ötlet! – szólalt meg Yuri.

-          Neked Leeteuk? – kérdezte.

-          Nem is tudom! Én nem…

-          Jajj ne csináld már! Nem lesz semmi bajod! Jól fogunk szórakozni! Úgysincs senkid! Így nem kell félned, hogy valakit is megbántanál! Na? Vagy talán van valakid? – nézett rám.

-          Nem nincs! – éreztem Amy tekintetét az arcomba fúródni. – Rendben! Benne vagyok!

-          Ez remek hír! – csapta össze kezét Lee Soo Man. – Ti lesztek Dél-Korea álom párja!

Ekkor hirtelen Amy-re néztem, aki csak bámulta a földet. Láttam arcán a szomorúságot. Istenem mit tettem?

Amy szemszöge:

„Ti lesztek Dél-Korea álom párja!” Ettől a mondattól megborzongtam. Elöntött a szomorúság.

Azt a férfit, akit tiszta szívemből szeretek, most egy másik lány karjai közt kell majd látnom. Remélem ez csak egy rossz álom! Nem akarom elveszíteni!

-          Amy! Amy! – szólt hozzám LSM.

-          Igen! Tessék? – eszméltem fel.

-          Azt kérdeztem, hogy megszerveznéd-e a sajtótájékoztatót?

-          I..igen! – válaszoltam, bár szívem majdnem meghasadt.

Röpke egy óra alatt sikerült mindent elintéznem. Először csak Teuk állt ki az újságírók elé. Mi addig Yuir-val hátul vártunk. Szívem majdnem megszakadt, amikor meghallottam, hogy azokat a randikat meséli, amiken velem volt. Egy könnycsepp gördült le arcomon.

-          Jobb, ha megszokod! – állt velem szembe Yuri.

-          Mégis mit? – kérdeztem meglepetten.

-          Azt, hogy Leeteuk már az enyém! Nem pedig a tiéd!

-          Miről beszélsz?

-          Ne nézz hülyének! Tudom, hogy veled volt azon a képen! Látom rajtad, hogy tejesen belehabarodtál! De el kell, hogy keserítselek! Ő nem hozzád való!

-          Ez nem igaz!

-          Ó dehogynem! Te csak hátráltatod! Én viszont segítek neki, hogy még sikeresebb legyen! Úgyhogy ne állj az utamba! És hagyj minket boldogan élni! Ő már az enyém! – teljesen meglepődtem Yuri szavai hallatán.

-          Na ide figyelj! Én nem…

-          Yuri! Édesem! Gyere! – szólalt meg Teuk. Úgy érzetem, mintha szívembe tőrt döftek volna.

-          Megyem már Drágám! – indult meg Yuri.

Nem bírtam tovább! Gyorsan a mosdó felé siettem. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Útközben beleütköztem valakibe, vagyis valakikbe. A fiúk voltak azok.

-          Amy! Mi a baj? Minden rendben? – kérdezte Hyuk.

-          Nem nincs! Minden elromlott! – válaszoltam, közben folyamatosan potyogtak a könnyeim.

-          De mégis mi történt? – kérdezte Kangin. Elmeséltem nekik mindent az elejétől a végéig. Teljesen meg voltak lepődve.

-          Ne aggódj Amy! Teuk szeret téged! Sosem hagyna el! – simogatta meg karom Yesung.

-          És mi is mindig itt leszünk neked! – ölelt át Donghae.

-          Köszönöm fiúk!

-          Gyere Amy! Menjünk haza! Pihenned kell! – karolta át vállamat Siwon.

Amikor hazaértünk rögtön elmentem a szobámba. Pár perccel később kopogást hallottam.

-          Gyere! – szóltam ki.

-          Szia! Hoztam neked egy kis teát! – jött be az ajtón Kyu. – Wookie főzte. Ez jót fog tenni, csak idd meg!

-          Köszönöm Kyu!

-          Amy!

-          Igen!

-          Tudom, hogy én csak egy maknae vagyok! Azt is tudom, hogy nagy a szám, és néha szemtelen is vagyok. De azt tudnod kell, hogy én téged nagyon megszerettelek! Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél! És aki téged megbánt, annak velem gyűlik meg a baja.

-          Köszönöm Kyu! Ez most nagyon jól esett! – gördült le egy könnycsepp arcomon. – Én is úgy szeretlek, mintha a bátyám lennél! És nem érdekel, hogy milyen vagy! Én így szeretlek!

-          Na gyere ide! – ölelt meg. – De most már ideje pihenned egy kicsit! Aludj egy jót! – adott puszit a homlokomra. Miután kiment a szobámból, lefeküdtem, és szinte rögtön mély álomba merültem.