4. fejezet

Leeteuk szemszöge:

10-re voltunk berendelve az SM-hez. Elérkezett a várva várt találkozás. Mindannyian kíváncsiak voltunk az új menedzserre. A társalgóban vártuk, hogy végre megérkezzenek.

-          Hol késnek már? – kérdezte Kangin, miközben készült kinyitni egy üveg ásványvizet.

-          Biztosan hamarosan itt lesznek! – válaszoltam. Épp hogy kiejtettem a számon már nyílt is az ajtó, és a főnök lépett be rajta.

-          Fiúk! Ő itt az új menedzseretek, Amy!

Ekkor belépett az ajtón, egy barna hosszú hajú lány. Nagyon meglepődhetett, mert kikerekedett szemekkel nézett ránk. Úgy vettem észre, hogy velem együtt a fiúk is igen meglepődtek. Kangin, aki épp mellettem állt, félrenyelte a vizet a nagy meglepetéstől, és fuldokolni kezdett. Párszor rácsaptam a hátára, hogy jobban legyen.

-          Ez egy lány! – állapította meg Yesung.

-          Köszönjük Yesung ezt a remek felfedezést! Ha nem mondod, talán sosem jövünk rá! – fordul felé Kyu.

-          Na ide figyelj maknae! Ha nem hagyod abba a szemtelenkedést….- kezdett bele Yesung.

-     Akkor mi lesz? - kérdezte Kyu.

-          Fiúk elég! – vágtam közbe. – Így kell fogadni, az új menedzsert?

-          Bocsánat a kis jelenetért! Leeteuk vagyok, a csapat leadere. – hajoltam meg.

-          Amy vagyok! – mosolygott rám, amitől nekem remegni kezdett a lábam. Olyan szép a mosolya, és azok a barna szemek. Leeteuk térj észhez, ő a menedzsered!

-          Ők pedig itt a többiek! Fiúk mutatkozzatok be! – utasítottam őket.

Alig, hogy kimondtam, azt vettem észre, hogy Hae, mint egy őrült ugrik ki a tömegből, és megindul Amy felé.

-          Majd én elkezdtem a bemutatkozást! – mondta Hae, de a nagy sietségben nem vette észre az előtte lévő széket, és egy nagy huppanással sikeresen átesett rajta.

-          Szép volt haver! Most aztán szépen bemutatkoztál! Én sem tudtam volna jobban csinálni! – kiabálta oda Kyu. Erre mindenki nagy nevetésben tört ki. Még Amy is megmosolyogta a történteket. Shindong, Yesung, és Siwon a hasát fogta a nevetéstől, míg Hyuk a földön fetrengve nevetett. Lee Soo Man csak a fejét ingatta.

-          Kuss legyen maknae! – kiabált Hae. Nagy nehezen feltápászkodott a földről, és illedelmesen meghajolt Amy előtt. – Lee Donghae vagyok! De szerintem, nem kell bemutatkoznom, mert tudod, hogy ki vagyok!

-          Sajnálom, de nem ismerem a csapatot, soha nem hallottam még rólatok! – válaszolta. Látszott Hae-n, hogy egyre jobban vörösödik az arca. Nem erre a válaszra számított.

Donghae visszament a helyére, majd szépen lassan mindenki bemutatkozott. Amy-n is látszott, hogy kezd feloldódni. Lee Soo Man még elmondott egy pár fontos tudnivalót is.

-          Na akkor fiúk ideje hazakísérni Amy-t! – mondta.

-          Rendben főnök! De hol fog lakni? – kérdezte Sungmin.

-          Hát természetesen nálatok! – válaszolta. Mindenkinek elállt a lélegzete. Bele se mertem gondolni, hogy mi lesz ezek után.

-          Az én szobámban aludhat! Nálam van hely! – ajánlotta fel Hae.

-          Héé haver nem felejtettél el véletlenül valamit? – kérdezte tőle Hyuk.

-          Nem! Mit? Ja igen! Persze, csak akkor, ha Amy is benne van! – ettől a kijelentéstől Hyuk-nak is tátva maradt a szája!

-          Szerintem nem erre gondolt Hyuk! – mondta Wook.

-          Nem hát!! Azt felejtetted el, hogy én vagyok a szobatársad! – förmedt rá Hyuk, jól megnyomva az „én” szócskát.

-          Hopsz! Ez ki is ment a fejemből! Ne haragudj Hyukie! – nézett kiscica szemekkel Hae.

-          Nem kell senkinek sem kiköltöznie a saját szobájából. Hiszen a házban van még egy szoba. Ott pont elfér Amy is! – mondtam.

-          Köszönöm szépen! – válaszolta Amy. – És neked is köszönöm a kedvességet Donghae!

-          Na akkor induljunk! – kiáltott fel Kangin. – Még sok dolgunk van!

Elbúcsúztunk a főnöktől, bepakoltuk Amy cuccait, és elindultunk a házunkhoz. Útközben nem sokat beszélgettünk. Láttam Amy arcán, hogy még furcsa neki, hogy ennyi fiú közt fog élni. Eldöntöttem magamban, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy ne érezze magát feszengve köztünk. Azt hiszem erről a fiúkkal is beszélnem kell.