8. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Nem tudom mi ütött belém, de megcsókoltam. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni.  

-          Ne haragudj! Én nem… - szakadtam el ajkától.

-          Semmi baj! Felejtsük el! – mondta zavartan.

-          Rendben! – bólintottam, bár a szívem mást diktált.

Az óriáskerék megállt, kinyitottam az ajtaját Amy-nek, majd én is kiszálltam. Megkerestük a többieket, akik még mindig a hullámvasútnál voltak.

-          Hol voltatok? Már halálra aggódtuk magunkat? – jött elénk Hae.

-          Csak az óriáskeréknél! – válaszolta Amy. – Nyugi nincs semmi baj!

-          Jó! De legközelebb szóljatok! – nézett rám szúrós szemekkel.

Inkább nem válaszoltam semmit. Megvártuk a többieket, majd elindultunk haza. Egész úton egy szót se szóltam, ahogy Amy sem. Amikor ránéztem, hirtelen elkapta a fejét. Mindketten zavarban voltunk. Ezt a többiek is észrevették.

-          Nagyon furcsák vagytok! Talán történt köztetek valami azon az óriáskeréken? – kérdezte Kyu gyanakvó tekintettel.

-          Nem! – vágtuk rá egyszerre.

-          Biztos? – kérdezte Hae.

-          Igen! Biztos! – emeltem fel a hangom.

A hazavezető út további részén egy szót sem szóltam, csak bámulta ki az ablakon. Állandóan azon a csókon járt az eszem. Amikor hazaértünk mindenki gyorsan elment lefürödni, és aludni tért. Én csak forgolódtam az ágyamban. Csak Amy-re tudtam gondolni, valakivel muszáj beszélnem.

-          Kangin! – szóltam halkan.

-          Hm?

-          Ébren vagy? Kérdeztem.

-          Igen! Miért?

-          Beszélhetnénk valami fontos dologról? – ültem fel az ágyban.

-          Persze Teuk! Mondjad csak! – jött oda hozzám.

-          Amy-ről van szó!

-          Mi a baj? Történt valami?

-          Igen! Kangin! Én megcsókoltam az óriáskeréken! – fakadtam ki.

-          És ez miért is baj?

-          Mert nem szabad!

-          Már miért ne lenne szabad?

-          Mert ő a főnököm! Azért!

-          Az nem jelent semmit Teuk! Hiszen ismered a mondást!

-          Milyen mondást?

-          Azt, hogy „Szerelemben és háborúban mindent szabad!” És te szereted őt? Nem?

-          Nem, vagyis nem tudom!

-          Na Teuk! Mond ki bátran, hogy mit érzel! Ne félj az érzéseidtől! Ne félj elmondani, hogy mit érzel!

-          Azt érzem, hogy ha vele vagyok, minden rendben van. Mellette önmagam vagyok! Mindig vele akarok lenni! Szeretem nézni az arcát, ahogy mosolyog. Szeretem a gyönyörű barna szemeit. Amikor vele vagyok, megszűnik körülöttem a világ, és csak rá gondolok semmi másra. Amikor megcsókoltam a szívem hevesebben kezdett el verni, tenyerem izzadni kezdett, a gyomromban ezernyi pillangó kezdett repkedni. Kangin!

-          Igen Teuk!

-          Azt hiszem szerelmes vagyok!

Amy szemszöge:

Egész éjjel nem tudtam aludni, állandóan csak Teuk járt a fejemben, és az esti csók. Muszáj valakivel beszélnem erről! De kivel? Teuk áll a legközelebb hozzám, de vele mégsem beszélhetek erről! Úgy döntöttem inkább lemegyek, és iszom egy pohár tejet. Nagy meglepetésemre nem csak én szomjaztam meg.

-          Szia Amy!

-          Szia Kangin! Hát te?

-          Gondoltam iszom egy kis tejet! Kérsz?

-          Igen! Pont ezért jöttem én is!

-          Nem tudsz aludni? – kérdezte, közben átnyújtott nekem egy pohár tejet.

-          Nem! – kortyoltam bele a tejbe. – Kangin!

-          Igen!

-          Beszélhetnénk?

-          Persze Amy!

-          De ne itt! Menjünk inkább ki!

Kiültünk a teraszra, majd habozás nélkül belekezdtem.

-          Kangin! Én azt hiszem szerelmes vagyok! – szegény úgy meglepődött, hogy majdnem kiköpte a tejet.

-          Gondolom a szerencsés pedig Teuk! – na most meg majdnem én köptem ki a tejet.

-          Ezt meg miből gondolod?

-          Abból, ahogy ránézel! Te ezt nem veszed észre, de egy kívülálló egyből kiszúrja. Szerinted Hae miért féltékeny?

-          Donghae féltékeny?

-          Igen! De most nem ez a lényeg! Az a lényeg, hogy mit érzel! És te szereted őt!

-          Igen, de nem lenne szabad!

-          Ugyan miért nem?

-          Mert a főnöke vagyok!

-          Amy ismered a mondást?

-          Melyiket?

-          Azt hogy „Szerelemben és háborúban mindent szabad!”

-          Igazad van! De félek!

-          Mitől?

-          Hogy ő máshogy érez irántam!

-          Ezt csak tőle tudod megkérdezni! És ha beszélsz vele, ne félj elmondani, mit érzel!

-          Rendben Kangin! És köszönöm! – öleltem meg.

-          Nincs mit Amy! Nincs mit!

Miután megittuk a tejet, visszamentünk lefeküdni.

-          Jó éjt Amy! – köszönt el Kangin.

-          Jó éjt! Kangin! – fordultam vissza.

-          Mondjad csak!

-          Megnézhetném, ahogy alszik?

-          Persze! – mosolyodott el.

Amint beléptem a szobába, meghallottam édes szuszogását. Leültem az ágya szélére, és onnan csodáltam. Csak néztem gyönyörű arcát, olyan nyugodt volt. Láttam, hogy elmosolyodik, biztos valami szépet álmodott. Eltűrtem egy kósza hajtincset, majd megsimogattam az arcát. Olyan békésen aludt, mint egy angyal, az én angyalom. Közel hajoltam hozzá, majd megpusziltam homlokát.

- Jó éjszakát! – suttogtam, majd elmentem és is aludni.