6. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Vacsora után mindenki a szokásos esti teendőivel foglalatoskodott. Páran tv-t néztek, van, aki magazint olvasott, van, aki felment a szobájába lepihenni, de Amy-t sehol sem láttam. Felmentem a szobájához, és bekopogtam.

-          Szabad! – hallottam bentről.

Bedugtam a fejem, és láttam hogy az erkélyen áll.

-          Bejöhetek? – kérdeztem. – Nem zavarlak?

-          Nem! Gyere csak nyugodtan!

-          Mi a baj? Talán nem szeretsz köztünk lenni? – álltam oda mellé.

-          Nem dehogyis!! Szeretek veletek lenni.

-          Valami baj van?

-          Nincs! Csak még furcsa ez az egész nekem! Tudod, még nem szoktam hozzá, hogy ennyi férfival élek együtt. – mosolygott. – De majd idővel változni fog. Remélem!

-          Biztosan! És mi is segítünk, hogy könnyebb legyen neked!

-          Köszönöm!

-          Gyönyörű a kilátás nem? – kérdeztem.

-          Csodálatos! Itt minden olyan nyugodt. New York teljesen más. Ott mindenki rohan, sosincs megállás. Itt Szöulban teljesen szabadnak érzem magam. Csodálatos hely. Pedig alig láttam valamit a városból. – csak úgy ittam szavait. Nem bírtam levenni róla a szemem. Ahogy a holdfény rásütött arcára, mintha egy mesebeli lény lenne. Gyönyörű volt.

-          Gyere velem, és megmutatom neked a várost! – néztem a szemébe.

-          Most?

-          Igen! Én leszek a te saját idegenvezetőd. Na? Jössz?

-          Indulhatunk!

-          Akkor nyomás! – mondtam, majd megragadva kezét húztam magam után. Gyorsan felvettük a cipőinket, és már indultunk is. – Majd jövünk! – kiáltottam vissza a többieknek, de a választ már nem hallottuk.

Nagyon jól éreztük magunkat a városnéző túránkon. Úgy beszélgettem Amy-vel, mintha már ezer éve ismerném. Megmutattam neki a város legszebb helyeit. Kezdtem úgy érezni magam, mint az első randin. Amikor már kellően elfáradtunk, vettem magunknak egy kis nassolnivalót, és leültünk a Han folyó partjára.

-          Köszönöm szépen ezt a csodálatos városnéző túrát! – nézett rám Amy.

-          Nagyon szívesen máskor is! Remélem tetszett!

-          Igen! Csodálatosabb, mint amire emlékeztem! – ettől a kijelentésétől meglepődtem.

-          Te jártál már itt? – kérdeztem meglepetten.

-          Még kiskoromban a nyarakat itt töltöttem, de az már nagyon régen volt. Édesanyám szülei itt éltek.

-          Akkor most felfrissítetted az emlékeidet!

-          Igen! Már kiskoromban is imádtam itt lenni! Mindig is ide akartam költözni! Ez volt az álmom!

-          Ezek szerint az álmod most valóra vált!

-          Nagyon úgy néz ki! De sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz!

-          Ezt hogy érted?

-          Sosem gondoltam volna, hogy 10 ilyen nagyszerű srácot sodor mellém a sors.

Amy szemszöge:

Láttam arcán, hogy elpirult a kijelentésemtől. Ezután kínos csend telepedett ránk. Teuk a vizet bámulta, én pedig őt néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ahogy a holdfény megvilágította, olyan volt, mint egy angyal, már csak az angyalszárnyak hiányoztak róla. Most legalább közelebbről is megnézhetem arcát, gyönyörű barna szemeit. Ajkai csillogtak a nedvességtől. Akarva akaratlanul is megnyaltam alsó ajkam, majd ráharaptam. Ekkor hirtelen rám nézett. Elkaptam a fejem, most én bámultam a vizet. Éreztem magamon a tekintetét, és hogy mosolyog. Hirtelen megborzongtam, amit ő is észrevett.

-          Elinduljunk haza? – kérdezte. - Kezd kicsit hűvös lenni.

-          Mehetünk! – mondtam, bár szívem szerint még maradtam volna.

Kicsit későre járt, amikor hazaértünk. A kapuban hirtelen megálltam.

-          Mi a baj? – kérdezte Teuk.

-          Semmi! Csak szeretném még egyszer megköszönni ezt a csodás estét! Nagyon jól éreztem magam! – adtam egy puszit az arcára.

-          Na..nagyon szívesen! – pirult el egy kicsit.

Amikor beértünk a házba, csendben szerettünk volna felosonni az emeletre, de hirtelen valaki felkapcsolta a villanyt. Ekkor vettük észre, hogy még mindenki ébren van.

-          Ti mégis hol a fészkes fenében voltatok? – kérdezte Hae idegesen.

-          Csak sétáltunk egy kicsit! – válaszoltam.

-          Ilyenkor?

-          Nyugi haver! Minden rendben van! – nyugtatgatta Teuk.

-          Jó! Csak aggódtunk értetek! – nézett rám Hae.

-          Vagyis csak Hae volt az aki annyira aggódott. Fel alá járkált a házban, mint valami idióta, és közben folyamatosan mondogatta, hogy „vajon hol lehetnek már?” meg „ mi van velük?” – szólalt meg a tv előtt Kyu.

-          Kuss legyen maknae! – fordult felé Hae. – Különben is, neked nem kellene már rég aludni?

-          Nem! – jött a határozott válasz. – Nem vagyok már gyerek!

Ezután a kis jelenet után felmentem a szobába a cuccaimért, és elindultam fürödni. Amikor beléptem a fürdőbe….

Leeteuk szemszöge:

Épp a szobámban voltam, amikor sikítást hallottam! Amy! Kirohantam a folyosóra, a fürdőből jött a sikítás.

-          Itt meg mi történt? – kérdeztem. Ekkor Amy az arcát a mellkasomba temette. Majd megláttam Siwon-t, amint a zuhanyfüggönyt tartja maga elé.

-          T…Teuk én esküszöm, hogy csak fürödtem! Nem csináltam semmit! Épp végeztem a fürdéssel, amikor belépett Amy az ajtón. – mondta Siwon.

-          Jó jó Siwon! Semmi gond! – válaszoltam. – Gyere Amy menjünk ki.

Bevezettem a szobába, majd leültettem az ágyra, és elé guggoltam. Látszott rajta, hogy szégyenli magát.

-          Sajnálom! Én nem akartam! – mondta könnyeivel küszködve.

-          Semmi baj! – töröltem le egy kósza könnycseppet az arcáról. – Majd kitalálunk valamit, az ilyen balesetek elkerülése érdekében. Jó? – válaszul csak bólogatott.

-          Bejöhetek? – kérdezte az ajtóban Siwon.

-          Gyere nyugodtan!

-          Amy én nagyon sajnálom!

-          Nem Siwon! Én vagyok a hibás! Sajnálom! Kopognom kellett volna! Most haragszol rám?

-          Dehogy haragszom! – válaszolta Siwon. – De én most elmegyek! Jó éjt! – nyomott egy puszit Amy homlokára.

Amy elment fürdeni, azután én is elmentem, hogy végre felfrissítsem magam. Mielőtt lefeküdtem volna aludni, átmentem Amy-hez. Édesen aludt az ágyában. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd én is elmentem a szobámba lefeküdni.

-          Minden rendben van? – kérdezte Kangin.

-          Igen! Most már minden rendben van! – válaszoltam.

-          Ez egy fárasztó nap volt Teuk! Aludjunk mi is! Jó éjt!

-          Jó éjt Kangin! – válaszoltam, majd mély álomba merültem én is.