16. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Reggel szörnyű fejfájással ébredtem. Az egész szoba forgott velem. Kinyitottam a szemem, majd megláttam Kangin-t, aki igen morcosan nézett rám.

-          Jó reggelt! – köszöntem. – Neked meg mi a bajod?

-          Ha ez neked jó reggel, akkor jó reggelt! – hú nagyon ideges. – Mi a bajom? Nem is tudom, talán az, amit tegnap este műveltél! Mond csak, normális vagy?

-          Mit tettem? – kérdeztem meglepetten. – Nem emlékszem semmire!

-          Had emlékeztesselek csak! – mondta, majd belekezdett a mondandójába.

Szörnyülködve hallgattam végig, amit mondott. Ekkora idióta nem lehetek! Miután Kangin befejezte, rögtön Amy szobája felé vettem az irányt. Benyitottam, de a szoba üres volt. Semmi nem volt bent. Lerohantam gyorsan a többiekhez.

-          Amy eltűnt! – kiáltottam.

-          Mi? – kérdezték egyszerre.

-          Nincs a szobájában! Eltűnt minden cucca!

-          Fiúk ezt nézzétek! – emelt fel Shindong 2 levelet.

-          Mi az? – kérdeztem.

-          2 levél, amit Amy írt. Egyet a csapatnak, egyet pedig neked Teuk. – adta át a levelet.

Elvettem a levelet, majd leültem a kanapéra. Remélem nem az történt, amire gondolok.

-          Először a közös levelet olvassuk el! – mondta Kyu.

-          Shindong nyisd ki! – utasította Siwon.

-          Rendben! – mondta, majd szépen kinyitotta a levelet.

Hallgasd!

„Kedves Fiúk! Nagyon örülök, hogy megismerhettelek titeket! Bevallom először féltem, hogy milyen lesz veletek együtt lakni. De meg kell, hogy mondjam kellemeset csalódtam. Remek emberek vagytok! Köszönöm azt a sok emléket, amit veletek élhettem át! Nagyon fogtok hiányozni! Hiányozni fog Wookie és Yesung főztje, Hae és Hyuk szórakozásai, Kyu beszólásai, Shindong nevetése, Sungmin segítőkészsége, Kanginnal való beszélgetések, és Siwonnal való vásárlások. Legyetek mindig ilyenek! Soha nem foglak elfelejteni benneteket!

Üdvözlettel: Amy!”

A végére már mindenki sírni kezdett.

-          Teuk! Felolvasod te is? Vagy inkább egyedül szeretnéd elolvasni? – kérdezte Hae.

-          Felolvasom! Nincs mit titkolnom előttetek! – válaszoltam.

„Kedves Leeteuk! Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek, de jobb, ha elmegyek! Amikor először találkoztunk, rögtön tudtam, hogy meg fogod változtatni az életem! És ez így is lett! Amikor megmutattad nekem a várost, ott kezdődött minden. Az óriáskeréken történtek után tudtam, hogy te kellesz nekem. Amikor szerelmet vallottál a medencés bulin, én voltam a világ legboldogabb embere. De utána jöttek a gondok! Yuri- val való kapcsolatod teljesen felforgatott mindent! Yuri megmondta, hogy hátráltatlak csak, és igaza is van! Nem állhatok a karriered útjába. Ezért inkább elmegyek, jobb lesz így neked, és nekem is! Talán nem fog fájni annyira! Az a lány, akit majd egyszer tiszta szívből fogsz szeretni, az a lány lesz a világ legszerencsésebb embere. Remélem egyszer rád talál a boldogság! Kívánok a továbbiakban minden jót! Örökké szeretni foglak! Amy!”

Hallgasd!

Nem bírtam tovább a könnyeim csak úgy potyogtak! De hát én őt szeretem tiszta szívemből!

-          Teuk! Jól vagy? – kérdezte Wookie.

-          Nem! – válaszoltam könnyek között. – Magamra hagynátok?

-          Persze! – veregette meg vállam Siwon. – Menjünk fiúk!

Csak ültem a kanapén, és néztem magam elé. Nem, nem lehet, hogy elment! Lassan erőt vettem magamon, és felvánszorogtam Amy szobájába. Benyitottam, és rám törtek az emlékek.

Olyan üres volt nélküle minden! De legjobban én éreztem üresnek magam. Leültem az ágyára, majd kezembe vettem a párnáját, és beleszagoltam. Még mindig az ő illata van rajta. Nem tudtam megmaradni a házban! Valahova el kellett mennem. Csak mentem, bolyongtam céltalanul a városban. Először a Han folyó partján találtam magam. Itt beszélgettünk azon az estén, amikor megérkezett. Ekkor változott meg minden. Itt éreztem először, hogy ő kell nekem. Leültem a partra, és ismét rám törtek az emlékek. Könnyeim patakként folytak le arcomon. Egy kis idő múlva újra útnak indultam. A vidámpark kapujához értem. Nem mentem be, elég volt látnom az óráskereket, és ismét az emlékek rohamoztak meg. Hazafelé indultam. Amikor kiléptem az udvarra, megláttam a medencét. Azt a helyet, ahol szerelmet vallottam neki. Ez a hely az, ahol megleltem a boldogságom, és amit most hagytam elmenni.  Nem bírtam tovább lerogytam a fűre, és teljes szívemből zokogtam. Vissza akarom kapni! Nem akarom elveszíteni! Tiszta szívemből szeretem! Nekem nem kell karrier, csak Ő! Ha Ő velem van, nem félek semmitől! Amy gyere vissza kérlek!!

-          Teuk! Minden rendben? – futottak oda hozzám a fiúk.

-          Nem nincs! Vissza akarom kapni életem szerelmét!

-          Gyere, menjünk be!

-          Nem! – indultam meg a kapu felé.

-          Mégis hova mész? – kérdezték.

-          Amy után! Elmegyek és visszahozom! – azzal elindultam, hogy visszahozzam hozzánk. Elindultam New York-ba, hogy visszahozzam azt a nőt, akit tiszta szívből szeretek!