7. fejezet

Amy szemszöge:

Az éjjel elég furcsa álmom volt.

„Álmomban éppen a munkából jöttem haza, de senkit sem találtam itthon, vagyis én úgy gondoltam, hogy nincs itthon senki. Felmentem az emeletre. Ahogy felértem, megláttam Siwon-t, amit a fürdőből lép ki egy szál törölközőben. 

-          Szia Amy! Megjöttél? – kérdezte, közben letekerte magáról a törölközőt.

Hirtelen a szemem elé kaptam a kezem, és elkezdtem a szobám felé rohanni. Amint beértem bezártam az ajtót, majd nekidőltem, és kifújtam a levegőt.

-          Szia Amy! Megjöttél? Nem bújsz be mellém? – kérdezte egy hang.

Hirtelen felkaptam a fejem, és megláttam Eunhyuk-ot, amint az ágyamban fekszik egy szál alsógatyában. Egyre gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt. Ekkor valaki kopogni kezdett az erkélyajtón. Odasiettem, majd kinyitottam az ajtót. Teuk állt az erkélyen angyalként. Felé nyúltam, hogy megérintsem, de hirtelen megragadta a kezem, és a szívére tette.

-          Szeretlek! – csak ennyit mondott, majd megfogta az arcom, és ajkaival közeledni kezdett ajkaim felé. De még mielőtt megcsókolt volna, felijedtem.”

Körbenéztem a szobában, sehol senki. Éreztem magamon, hogy csurom víz vagyok. Kikászálódtam az ágyamból, majd első utam a fürdő felé vezetett, hogy felfrissítsem magam. Félve nyitottam be, nehogy megint rányissak valakire, de szerencsémre nem volt ott senki. Felfrissítettem magam, felöltöztem, majd kimentem a konyhába. 7 óra felé járt az idő, még mindenki javában aludt. A tagok 8 óra körül szoktak ébredezni. Főztem magamnak egy kiadós kávét, majd kiültem a teraszra meginni azt. Még volt egy röpke órám indulás előtt, így elhatároztam, hogy meglepem a tagokat egy kiadós reggelivel. Miután elfogyasztottam a kávémat, neki is álltam reggelit készíteni. Főztem nekik kávét, teát, még kakaót is készítettem. Megterítettem az asztalt, és szépen kipakoltam rá minden finomságot. Hagytam egy cetlit az asztalon, majd elindultam az első munkanapomra, de még mielőtt kiléptem volna az ajtón, hallottam, hogy az egyik szoba ajtaja kinyílik.

Leeteuk szemszöge:

Szokás szerint megint én és Kangin voltunk az elsők, akik felébredtünk. Szépen sorba bementem mindenki szobájába, hogy felébresszem őket, de meglepetésemre, már mindenki ébren volt. Jellemző, ha nem kel dolgozni mennünk, akkor mindenki fel tud kelni.

Lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek, de amikor leértem, a szám is tátva maradt a meglepetéstől. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve, rajta minden finomsággal, és egy cetlivel. Felvettem a cetlit az asztalról, és elolvastam. „Bocsánat a sok kellemetlenségért, amit tegnap okoztam. Jó étvágyat a reggelihez! Elmentem dolgozni! Amy”

-          Mi az Teuk? Már kész is a reggeli? – jöttek le a fiúk az emeletről.

-          Nagyon gyors vagy! – szólalt meg Wook.

-          Igen kész a reggeli, de nem én csináltam! – válaszoltam.

-          Akkor meg ki? – kérdezte Shindong.

-          Amy! – mutattam fel a cetlit.

-          Dearanyos! – szólalt meg Donghae.

-          Az! – mosolyogtam.

-          Na akkor együnk! Farkaséhes vagyok már! – ült le az asztalhoz Hyuk.

-          Nézzétek még kakaót is csinált! – örvendezett Kyu. – Emlékezett, hogy mondtam, hogy minden reggel iszom egy pohárral.

Jó volt látni, hogy mindenki mennyire örül a reggelinek. Amy kitett magáért, nagyon finom volt minden. Miután mindenki jóllakott, elpakoltunk, Siwon felajánlotta, hogy szívesen elmosogat.

-          Na mi legyen a mai program? – huppantam le a többiek mellé a kanapéra.

-          Én úgy döntöttem, hogy egy kicsit PS-ezek. – szólalt meg Kyu.

-          Jellemző, hogy te mindig csak játszol! – fordult felé Kangin.

-          Talán gond Kangin?

-          Ne szemtelenkedj velem maknae!

-          Te kezdted!

-          Kyu elég legyen! – szóltam rá.

-          Olyan szép idő van kint. – állapította meg Sungmin.

-          Na ne, ha nem….- kezdte el Kyu.

-          Bele se kezdj maknae! Elég legyen! – néztem rá mérgésen.

-          Menjünk ki a medencéhez! – javasolta Hyuk.

-          Ez egy jó ötlet! Nyomás! – ugrott fel Hae.

Mindenki felsietett átöltözni. Még Kyu-t is sikerült rávenni, hogy jöjjön velünk fürdeni. Nagyon jól szórakoztunk.

Amy szemszöge:

Fárasztó napom volt. Rengeteg dolgot el kellett intéznem. Szerencsére délben már haza is engedtek, aminek nagyon örültem. Útközben még betértem egy étterembe ebédet venni a fiúknak. Amikor hazaértem senkit sem találtam a házban. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy mindenki a medencénél van. Kimentem hozzájuk megkérdezni, hogy akarnak-e ebédelni.

-          Szia Amy! – köszöntöttek.

-          Sziasztok fiúk! Nem vagytok éhesek? Hoztam nektek ebédet!

-          Te egy angyal vagy! – mondta Sungmin.

-          Na menjünk enni! Éhen halok! – ugrott ki a medencéből Hyuk. Majd a többiek is követték. Teuk volt az utolsó. Kiszállt a medencéből, hátracsapta vizes haját, láttam a vízcseppeket lefolyni kidolgozott felsőtestén, és ettől még a szám is tátva maradt.

-          Csukd be a szád, mielőtt belerepül a légy! – súgta a fülembe Kyu.

Erre nem tudtam mit mondani, csak köhögtem egyet.

-          Valami baj van? – jött oda Teuk.

-          Nem semmi! Menjünk enni! – mosolyogtam.

Ebéd után én is kimentem a medencéhez. Nagyon jól szórakoztunk. Elterveztük, hogy este elmegyünk a vidámparkba.

Elérkezett az este. Mindenki készen állt, hogy elinduljunk a vidámparkba. Hyuk volt talán a legizgatottabb, már a kocsiban felsorolta, hogy mire fog felülni. Amikor megérkeztünk úgy ugrott ki a kocsiból, mint egy kisgyerek. Nagyon jól éreztem magam velük. Minden egyes vidámparki játékot kipróbáltunk. 5-ször kellett felülnöm velük a hullámvasútra.

-          Még egy menet? – kérdezte Kangin.

-          Nem! Ezt most kihagynám! – válaszoltam.

-          Rendben, de mi azért megyünk még pár kört! – mondta Hae.

Válaszul csak mosolyogtam. Pár perccel később Teuk ült mellém.

-          Jól szórakozol?

-          Nagyszerűen! Olyanok, mint a gyerekek! – válaszoltam nevetve.

-          Néha ilyennek is kell lenni! – mosolygott vissza. – Nincs kedved felülni velem az óriáskerékre?

-          Nem is tudom! Olyan magas, és nekem van egy kis tériszonyom!

-          Vigyázok rád! Csak gyere velem! – nézett rám kiskutya szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni.

-          Na jó! Megyek!

-          Igen! – öklözött a levegőbe.

Az óriáskeréken leültem az egyik fülkébe, és az arcom a kezembe temettem.

-          Gyere, nézd meg! Csodálatos a kilátás! – kérlelt Teuk.

-          Nem akarom! Félek!

-          Fogd meg a kezem, és nem lesz semmi baj! Vigyázok rád! – úgy tettem, ahogy mondta. Így tényleg nem volt olyan rémes.

-          Ez…ez csodálatos! – mondtam, és gyönyörködtem tovább a tájban.

-          Olyan, mint te! – mondta Teuk, amitől meglepődtem.

Belenéztem a szemébe, és teljesen elvesztem benne. Megfogta arcom, majd a ajkával közeledett felém, éreztem arcomon meleg leheletét. Becsuktam a szemem, és vártam, hogy ajkunk összeérjen. Amikor megéreztem ajkát ajkamon, szívem gyorsabban kezdett zakatolni, gyomromban ezernyi pillangó repkedett, tenyerem izzadni kezdett. Vajon beleszerettem?