15. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Tánc közben láttam Amy-t kirohanni a teremből. Amint véget ért a szám, már rohantam is utána. Amikor kiértem láttam, hogy Hae Amy-t ölelgeti. Egyszerűen elkapott a féltékenység.

Megköszörültem a torkom, mire hirtelen rám néztek. Láttam, hogy Amy szemei vörösek a sírástól.

-          Amy! Mi történt? – kérdeztem.

-          Mi történt? Még kérdezed, hogy mi történt? – emelte fel a hangját Amy. – Miért nem kérdezed meg attól, akivel egész délután remekül érezted magad!?

-          Miről beszélsz?

-          Tudok mindent! Tudok a csókotokról is! – csuklott el hangja.

-          De én nem.. – kezdtem bele.

-          Mit nem? Nem akartad? Mégis megtörtént! Miért Teuk? Miért?

-          Nem tudom! Megijedtem!

-           Azt mondtad, hogy szeretsz!

-          Ez így igaz! Szeretlek!

-          Tényleg? Ha szeretnél, nem hazudnál mindenkinek a kapcsolatodról Yuri-val! Ha szeretnél velem lennél, engem ölelnél, és csókolnál! Ha szeretnél…- nem tudta befejezni, mert elkezdett zokogni.

-          Amy! Sajnálom! – nyúltam felé.

-          Hagyj! – lökte el kezem. – Donghae! Hazavinnél?

-          Persze! – kelt fel a földről.

Csak álltam, és néztem, ahogy szépen lassan távolodnak.

-          Teuk! Mi történt? – jöttek ki a fiúk.

-          Amy! – kezdtem el.

-          Hol van? – kérdezte Kangin.

-          Elment! Összevesztünk!

-          De miért?

-          Mert egy idióta vagyok! – könnyeim potyogni kezdtek, majd elindultam be a terembe.

Magamhoz vettem egy üveg alkoholt. Nem akartam senkivel sem beszélni! Kimentem hátra, hogy kicsit egyedül lehessek. Amy szavai jártak a fejembe, és az, amit tettem. Nem tudom mennyi alkoholt ittam már meg, de teljesen magamon kívül voltam. Nem tudtam mi van velem. Hülyeségeket beszéltem.

Amikor hazaértem a fiúk a nappaliban voltak. Betántorogtam hozzájuk. Próbáltam összeszedni magam.

-          Teuk beszélnünk kell! – állt fel Hae.

-          Mondjad csak! Hallgatlak!

-          Amy-ről van szó! – kezdett bele. – Tudod, hogy mennyire szenved miattad? Tudod, hogy milyen rosszul esik neki ez az egész! Nem vagy normális! Remélem ezzel tisztában vagy! Közülünk bárki örülne, ha ilyen barátnője lenne! Te pedig csak hagyod, hogy széthulljon a kapcsolatotok! Ezt a lányt két kézzel kellene védelmezned, nem pedig elengedned!

-          Tudod mit Hae! Nem érdekel! – fakadtam ki, bár nem tudtam, miről beszélek. - Bárki szeretne ilyen barátnőt? Rendben! Vigye aki akarja! Nekem már nem kell! Úgyis csak hátráltat! Szarok bele! – láttam mindenki arcán a döbbenetet.

Amy szemszöge:

Hallgasd!

Nagy hangzavarra lettem figyelmes. Kisiettem a szobámból, és meghallottam a veszekedést. Hallottam Donghae szavait! Örültem, hogy így kiáll mellettem. Majd meghallottam mit mondott Teuk. Úgy éreztem magam, mint akit szíven szúrtak. Elhomályosult minden. A könnyeim potyogni kezdtek. Lementem, majd Teuk elé álltam.

-          Mond meg, hogy miben hátráltatlak? Hm? – zokogtam. – Nem kellek neked! Rendben! Látom neked ez a pár hét semmit sem jelentett! Gyűlöllek Park JungSoo! Gyűlöllek!! – üvöltöttem, majd pofon vágtam. Kirohantam az udvarra, lerogytam a földre, és zokogni kezdtem.

-          Amy! Kérlek, ne sírj! – ölelt át Hyuk. – Teuk nem tudta mit beszélt! Az alkohol befolyása alatt áll! Hae és Kangin felvitték, hogy feküdjön le! Kérlek, beszéljétek meg holnap! – kezdett el sírni ő is.

-          Nem Hyuk! Ezen nincs mit megbeszélni! Ő már döntött! – sírtam tovább.

Még sokáig kint voltunk, majd amikor már kellően megnyugodtam, Hyuk felkísért a szobámba. Éjjel nem tudtam aludni, így tudtam gondolkodni. Arra jutottam, hogy jobb, ha hazamegyek. 2 óra körül tudtam aludni, reggel pedig korán kelltem.

„- Vajon mi romolhatott el kettőnk között?” – folyamatosan ezen járt az eszem miközben a bőröndjeimet pakoltam. Óvatosan behúztam a táskákat, majd halkan kiosontam a fürdőbe, hogy megnézzem, mindent elraktam. Nem akartam nagy zajt csapni, mert nem akartam hogy valaki is meghallja, hogy mire készülök. Mindegyik tag még mélyen aludt. Amilyen gyorsan csak tudtam lepakoltam az emeletről. 2 levelet hagytam a nappaliban, egyiket az egész csapatnak. A másikat pedig neki, aki miatt megváltozott az életem, és aki miatt most elmegyek, mert nem bírom tovább. Halkan becsuktam magam után az ajtót. A taxi már a ház előtt várt. A kapuból még visszanéztem, és rögtön rám törtek az emlékek, aminek hatására könnyeim potyogni kezdtek. Szerettem itt lakni, szerettem a tagokat, és Őt is. Még mindig szeretem, de jobb, ha elmegyek. Beszálltam a taxiba, majd elindultunk a reptér felé.

-          Kisasszony minden rendben? – kérdezte a sofőr.

-          Igen minden rendben van! – válaszoltam, majd letöröltem a könnyeimet. Még egyszer utoljára visszanéztem a házra, amitől még szomorúbb lettem. Csak bámultam a házat, amíg a látótávolságomon kívülre nem került. Úton voltam haza, egy másik országba, úton vissza a régi életemhez.