14. fejezet
Leeteuk szemszöge:
Egész nap a várost jártuk, hogy megtaláljuk Yuri ruháját.
Semmi kedvem nem volt hozzá! Inkább Amy-vel lettem volna. Fájt mindenem, haza
akartam menni. Nagy örömömre végre megtaláltuk a ruhát. Sajnos már nem volt
időm hazamenni.
-
Ha akarsz, átjöhetsz hozzánk lefürdeni. – ajánlotta fel
Yuri.
-
Nem szükséges! Különben sincs nálam az öltönyöm! –
válaszoltam.
-
Megoldjuk! Elhozatjuk hozzánk az öltönyt. Gyere!
Legalább felfrissülsz! Nem lesz baj!
-
Jó rendben! Menjünk!
Tényleg rám fér egy forró fürdő, bár úgy érzem, hogy
Yuri-nak ezzel van valami hátsó szándéka is. Amire a házhoz értünk, már az
öltönyöm is megérkezett. Senki sem volt otthon.
-
A lányok elmentek vásárolni, és még nem jöttek meg!
Csak ketten vagyunk! – vázolta a helyzetet Yuri.
-
Rendben! Merre találom a fürdőt? – kérdeztem.
-
Ott! – mutatott az egyik ajtóra. – Szólj, ha kellenék!
-
Köszi!
Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd a zuhany alá álltam,
és megnyitottam a meleg vizet. Éreztem, ahogy testem kezd felfrissülni. 10
percig folyattam magamra a vizet, majd kiszálltam a zuhanyzóból, és derekam
köré tekertem egy törölközőt. Ekkor kinyílt a fürdő ajtaja, és Yuri lépett be
rajta. Egyre csak közeledett felém, én meg egyre jobban hátráltam.
-
Te meg mit akarsz itt? – kérdeztem meglepetten, közben
a falnak ütköztem.
-
Téged! – jött a határozott válasz.
-
De mi nem…- nem tudtam befejezni, mert hirtelen
megcsókolt. Meglepődtem, majd amikor észbe kaptam, ellöktem magamtól. –
Normális vagy?
-
Miért Teukie! Tudom, hogy te is akarod!
-
Ez nem igaz! És most álljunk neki öltözni, mert el
fogunk késni! – indultam ki a fürdőből.
-
Rendben! – motyogta Yuri. – De egyszer úgyis az enyém
leszel!
Amikor megérkeztünk a bál helyszínére, már nagyon sokan
voltak. Rengeteg újságíró, riporter volt a helyszínen. Folyamatosan
kérdezgettek minket. Miután minden kérdésre válaszoltunk, végre bemehettünk a
terembe. A terem gyönyörűen fel volt díszítve. Mivel vacsora is lesz, ezért
mindenhol asztalok, székek sorakoztak. Jobb oldalon svédasztalok sorakoztak
tele különböző finomságokkal. Természetesen egy hatalmas tánctér is
rendelkezésre állt. Minden csodaszép volt! Bárcsak Amy is itt lenne most velem!
Tényleg hol vannak?
Pár perccel később megláttam az ajtón belépni a fiúkat, és
Amy-t is. Épp Hyukie-t és Hae-t karolta. Ahogy belépett a terembe, mindenkinek
elállt a lélegzete. Gyönyörű volt abban a ruhában. Csak csodáltam, ahogy
közeledetett felénk. De közben a féltékenység is elkapott, hogy én nem lehetek
vele, és másokat karol.
-
Sziasztok! – haladtak el mellettünk. Láttam arcán a
szomorúságot.
-
Sziasztok fiúk! Amy! – álltam fel.
-
Szia Teuk! – nézett rám csillogó szemekkel Amy.
-
Csodálatos vagy! – néztem rá.
-
Köszönöm! – pirult el. Istenem olyan édes, amikor
elpirul.
-
Hellóka Fiúk! – jött oda Yuri. – Ó Amy! Hát te? Hogy -
hogy itt vagy?
-
Velünk jött! Ő is közénk tartozik! – szólalt meg Hyuk.
– Talán nem tetszik?
-
Nekem mindegy! – legyintett. – Nekünk úgyis mással kell
foglalkoznunk! Ugye Drágám? – bújt hozzám.
-
Gyertek, menjünk inkább! – mondta Hae. – További jó
szórakozást! – intett, majd megfogta Amy vállát, és elindultak az asztalukhoz.
Amy szemszöge:
Leültünk az asztalunkhoz.
-
Amy! Ne is foglalkozz Yuri-val! Neked itt kell lenned
köztünk. – nyugtatott Kyu.
-
Köszönöm! – mosolyogtam rá.
-
Ti nem vagytok éhesek, mert én már nagyon! –
kérdezősködött Hyuk.
-
Most, hogy mondod, kezdek éhes lenni! – fogta meg hasát
Yesung.
Épp, hogy kimondták Lee Soo Man a mikrofon elé állt. Köszöntött
minden vendéget, és elkezdődhetett a vacsora. Nem is tudtam választani a sok
finomság közül. Az egyik pillanatban Yuri termett mellettem.
-
Remélem tudod, hogy Teuk-ot hamarosan az ujjam köré
csavarom. – szólt hozzám.
-
Meg lehet próbálni! Sok sikert hozzá! Csak vigyázz,
nehogy pofára ess. – néztem a szemébe.
-
Nem fogok! Ne aggódj! Hiszem ma egész délután nálam
volt, és REMEKÜL szórakoztunk. – mondta kicsit megnyomva a „remekül” szócskát.
-
Hogy mi? – kérdeztem.
-
Igen jól hallottad! Kettesben voltunk! Nem zavart
senki! – éreztem, hogy könny gyűlik a szemembe. – Ja, és remekül csókol.
-
Nem hiszek neked!
-
Ahogy gondolod! – elindult, majd hirtelen visszafordult.
– De szerinted mégis hol öltözött át?
Nem tudtam megszólalni. Ránéztem Teukra. Igaza volt, hiszen
otthonról még farmerben és egy ingben ment el. Kezdtem elgyengülni, de erősnek
mutattam magam. Visszamentem az asztalunkhoz, majd elkezdtem enni. A vacsora
mindenkinek nagyon ízlett. Miután mindenki befejezte, Lee Soo Man ismét a mikrofon
elé állt.
-
Nem szeretném húzni az időt, ezért rövid leszek! Miután
elfogyasztottuk ezt a remek vacsorát, itt az ideje egy kis táncnak. Szeretném,
ha először az SM álompárja megnyitná a bált egy kis tánccal. – a szívem majdnem
megszakadt, amikor ezeket a szavakat kiejtette. – Leeteuk, Yuri.
Amint elindult a zene, fájdalmat éreztem szívemben. Teuk
átkarolta Yuri derekát, Yuri pedig Teuk-hoz bújt szorosan. Éreztem, hogy minden
erőm elszáll. Nem bírtam tovább tartani magam. Könnyeim potyogni kezdtek. Gyorsan
kisiettem a teremből, majd leültem a lépcsőre és zokogni kezdtem. Egyszer csak
valaki leül mellém.
-
Amy! Ne sírj! Minden rendben van! – szólalt meg Hae.
-
Nem! Nincs! Nekem kellene ott lennem! Én akarom ölelni,
magamba szívni illatát. Azt akarom, hogy engem ölelgessen, az én kezemet fogja.
– zokogtam. Szeretném, azt hinni, hogy minden rendben van! De ez nem igaz!
Egész délután vele volt! Nála! A házában!
-
Hogy mi? – nézett rám értetlenül Hae.
-
Igen jól hallottad! Yuri mindent elmondott! Már nem
szeret! – csuklott el hangom.
-
De szeret! Amy! Kérlek, ne sírj!
De nem bírtam visszatartani. Csak zokogtam! Hae szorosan
ölelt magához, hogy megnyugodjak. De egyre jobban fájt, hogy elveszítem azt,
akit szívből szeretek. Éreztem, hogy szívem majd megszakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése