11. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Megláttam az újságot, és teljesen lesokkolt. A képen én és Amy voltunk. Amy arca nem látszott a képen, csak a haja. Remélem nem lesz semmi gond! Eközben Yuri is megérkezett az irodába.

-          Főnök! Meg tudom magyarázni! – álltam fel.

-          De nem kell megmagyarázni! – válaszolt. – Ez egy remek lehetőség!

-          Mégis mire? – kérdeztem.

-          Arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet! Adjuk meg a médiának, amit akarnak. Még ma be is jelentitek, hogy egy párt alkottok.

-          De nincs köztünk semmi! – emeltem fel a hangom.

-          Az nem baj! Ezt csak mi tudjuk! És ki tudja, lehet, hogy közben kialakul valami köztetek!

-          Nekem tetszik az ötlet! – szólalt meg Yuri.

-          Neked Leeteuk? – kérdezte.

-          Nem is tudom! Én nem…

-          Jajj ne csináld már! Nem lesz semmi bajod! Jól fogunk szórakozni! Úgysincs senkid! Így nem kell félned, hogy valakit is megbántanál! Na? Vagy talán van valakid? – nézett rám.

-          Nem nincs! – éreztem Amy tekintetét az arcomba fúródni. – Rendben! Benne vagyok!

-          Ez remek hír! – csapta össze kezét Lee Soo Man. – Ti lesztek Dél-Korea álom párja!

Ekkor hirtelen Amy-re néztem, aki csak bámulta a földet. Láttam arcán a szomorúságot. Istenem mit tettem?

Amy szemszöge:

„Ti lesztek Dél-Korea álom párja!” Ettől a mondattól megborzongtam. Elöntött a szomorúság.

Azt a férfit, akit tiszta szívemből szeretek, most egy másik lány karjai közt kell majd látnom. Remélem ez csak egy rossz álom! Nem akarom elveszíteni!

-          Amy! Amy! – szólt hozzám LSM.

-          Igen! Tessék? – eszméltem fel.

-          Azt kérdeztem, hogy megszerveznéd-e a sajtótájékoztatót?

-          I..igen! – válaszoltam, bár szívem majdnem meghasadt.

Röpke egy óra alatt sikerült mindent elintéznem. Először csak Teuk állt ki az újságírók elé. Mi addig Yuir-val hátul vártunk. Szívem majdnem megszakadt, amikor meghallottam, hogy azokat a randikat meséli, amiken velem volt. Egy könnycsepp gördült le arcomon.

-          Jobb, ha megszokod! – állt velem szembe Yuri.

-          Mégis mit? – kérdeztem meglepetten.

-          Azt, hogy Leeteuk már az enyém! Nem pedig a tiéd!

-          Miről beszélsz?

-          Ne nézz hülyének! Tudom, hogy veled volt azon a képen! Látom rajtad, hogy tejesen belehabarodtál! De el kell, hogy keserítselek! Ő nem hozzád való!

-          Ez nem igaz!

-          Ó dehogynem! Te csak hátráltatod! Én viszont segítek neki, hogy még sikeresebb legyen! Úgyhogy ne állj az utamba! És hagyj minket boldogan élni! Ő már az enyém! – teljesen meglepődtem Yuri szavai hallatán.

-          Na ide figyelj! Én nem…

-          Yuri! Édesem! Gyere! – szólalt meg Teuk. Úgy érzetem, mintha szívembe tőrt döftek volna.

-          Megyem már Drágám! – indult meg Yuri.

Nem bírtam tovább! Gyorsan a mosdó felé siettem. Könnyeim patakokban folytak le arcomon. Útközben beleütköztem valakibe, vagyis valakikbe. A fiúk voltak azok.

-          Amy! Mi a baj? Minden rendben? – kérdezte Hyuk.

-          Nem nincs! Minden elromlott! – válaszoltam, közben folyamatosan potyogtak a könnyeim.

-          De mégis mi történt? – kérdezte Kangin. Elmeséltem nekik mindent az elejétől a végéig. Teljesen meg voltak lepődve.

-          Ne aggódj Amy! Teuk szeret téged! Sosem hagyna el! – simogatta meg karom Yesung.

-          És mi is mindig itt leszünk neked! – ölelt át Donghae.

-          Köszönöm fiúk!

-          Gyere Amy! Menjünk haza! Pihenned kell! – karolta át vállamat Siwon.

Amikor hazaértünk rögtön elmentem a szobámba. Pár perccel később kopogást hallottam.

-          Gyere! – szóltam ki.

-          Szia! Hoztam neked egy kis teát! – jött be az ajtón Kyu. – Wookie főzte. Ez jót fog tenni, csak idd meg!

-          Köszönöm Kyu!

-          Amy!

-          Igen!

-          Tudom, hogy én csak egy maknae vagyok! Azt is tudom, hogy nagy a szám, és néha szemtelen is vagyok. De azt tudnod kell, hogy én téged nagyon megszerettelek! Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél! És aki téged megbánt, annak velem gyűlik meg a baja.

-          Köszönöm Kyu! Ez most nagyon jól esett! – gördült le egy könnycsepp arcomon. – Én is úgy szeretlek, mintha a bátyám lennél! És nem érdekel, hogy milyen vagy! Én így szeretlek!

-          Na gyere ide! – ölelt meg. – De most már ideje pihenned egy kicsit! Aludj egy jót! – adott puszit a homlokomra. Miután kiment a szobámból, lefeküdtem, és szinte rögtön mély álomba merültem. 

10. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Kangin tanácsára erőt vettem magamon, és eldöntöttem, hogy beszélni fogok vele. Elmondom neki mit is érzek iránta. Kitárom neki szívem minden érzését. Kangin mindenkit behívott a házba. Láttam, hogy Amy is el akar indulni, ezért gyorsan odasiettem hozzá, és megragadtam a karját. De nem szorosan, nehogy fájdalmat okozzak neki.

-          Te ne menj! – mosolyogtam rá. – Beszélni szeretnék veled!

-          Rendben! – mosolygott vissza.

Leültem mellé a medence szélére. Hirtelen elszállt minden bátorságom, és nem tudtam megszólalni. 5 percig csak ültünk néma csendben.

-          Jó a buli! Nem? – szólaltam meg. Most komolyan Teuk! Jó a buli?? Ezt kell mondani! Ne legyél már hülye!! Emlékezz Kangin szavaira!

-          Igen! Szerintem is! – mosolygott.

-          Na és hogy érzed magad köztünk? – persze, megint egy jó kérdést sikerült feltennem.

-          Nagyon jól! Meglepetésemre nem is olyan rossz 10 férfival együtt élni. Nagyon megkedveltelek benneteket! Olyanok vagytok nekem, mint a második családom.

-          Mi is nagyon megszerettünk! És hogy tetszik a munkahelyed? – üssön már meg valaki, hogy hagyjam abba az ilyen kérdések feltételét! Kangin hol vagy ilyenkor?!

-          Az SM-et is nagyon megszerettem. Mindenki nagyon kedves és segítőkész. De csak erről szerettél volna velem beszélni? – nézett fel rám.

-          Igazából nem! – sóhajtottam. – Teljesen másról szeretnék veled beszélni!

-          Akkor mondjad! Hallgatlak! De ugye nincsen semmi baj? Rosszat tettem?

-          Nem dehogy! Semmi rosszat nem csináltál! – nyugtattam meg. Csak annyi a bűnöd, hogy teljesen elvetted az eszem.

-          Most megnyugodtam! De akkor mi a baj?

-          Figyelj Amy! – beleugrottam a vízbe, majd a medence egyik lépcsőjére álltam, hogy Amy-vel szembe tudjak lenni. Közelebb mentem hozzá. – Mielőtt hozzánk kerültél volna, teljesen máshogy viselkedtem. Csak a munkámnak éltem, alig szórakoztam. Nem érdekelt senki, és semmi, csak a csapat. Nem sűrűn jártam szórakozni, csak néha-néha. Amikor csak tehettem megpróbáltam egyedül lenni. A fiúkon kívül nem beszéltem senkinek a magánéletemről. Érkezésed előtt egy nappal tudtuk meg, hogy új menedzserünk lesz. Aznap este, nem tudtam aludni. Csak azon járt az eszem, hogy vajon milyen lesz az új menedzser. Szívem mélyén éreztem, hogy az érkezéseddel meg fog változni az életem. És így is lett! Teljesen megváltozott az életem! Miattad!

-          Miattam? – lepődött meg.

-          Igen miattad! Te voltál az, aki visszahozta az életkedvem. Megérkezésed estéjén jöttem rá mindenre. Úgy beszélgettünk egymással, mintha ezer éve ismernénk egymást. Amy! Én azt érzem, hogy ha veled vagyok minden rendben van. Melletted végre önmagam lehetek. Mindig veled szeretnék lenni, óvni, védeni. Szeretem nézni az arcodat, ahogy mosolyogsz. Szeretem a gyönyörű barna szemeidet. Amikor veled vagyok megszűnik körülöttem a világ, és csak rád tudok gondolni, akkor semmi más nem érdekel. Amikor az óriáskeréken megcsókoltalak, szívem hevesebben kezdett verni, tenyerem izzadni kezdett, a gyomromban pedig ezernyi pillangó repkedett. Amy! – néztem mélyen a szemébe. – Nem tudom tovább magamban tartani! Szeretlek! – végre kimondtam.

-          Teuk! Én nem…

-          Tudom! – vágtam szavába. – Te is bírsz engem, de csak barátként tudsz rám nézni. Semmi gond! Csak azt…

-          Én is szeretlek! – vágott hirtelen a szavamba. Teljesen meglepődtem! Hát mégis szeret?! – Beszéltem is Kanginnal erről! Nem mondta?

-          Nem! Pedig, ha mondta volna, nem hittem volna azt, hogy nem érzel irántam semmit! Mert Siwonnal és Wookie-val mentél el vásárolni, és mindenki ott sündörög körülötted, és ott van még Donghae is….. – a mondatot már nem tudtam befejezni, mert hirtelen magához rántott, és megcsókolt. Közelebb húzódtam hozzá, karjával átfonta nyakamat, lábával pedig derekamat. Megfogtam, majd felemeltem, és megpörgettem a vízben. Szorítottam magamhoz, hogy tudja, sosem fogok elengedni. Mindig itt leszek vele, és szeretni fogom.

Amy szemszöge:

Egyszerűen nem bírtam tovább! Meg kellett, hogy csókoljam! Ahogy ölelt, éreztem, hogy tényleg szeret. A buli további részét kint töltöttük. Nem bírtunk elszakadni egymástól. Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki simogat, és puszilgat. Teuk volt az!

-          Jó reggel Napfény! – nyomott egy puszit a számra.

-          Jó reggelt! – mosolyogtam, majd megcsókoltam.

-          Jól aludtál?

-          Igen remekül!

-          Na gyere! Menjünk le! Ideje elmondani a többieknek is! – mosolygott rám édesen.

-          Rendben! De tudod, hogy csak nekik mondhatjuk el! Sajnos nem hozhatjuk nyilvánosságra, mert mindketten az állásunkkal fizethetünk érte! – vázoltam a helyzetet.

-          Tudom! Sajnos! De most csak te érdekelsz! – ölelt át, és gyengéden megcsókolt.

Kangin összehívta a fiúkat. Mindenki a nappaliban várt. Kéz a kézben mentünk le. Mindenki tapsolt, és gratulált nekünk, kivéve Donghae, akin látszott mennyire nem tetszik neki a dolog.

Felugrott a kanapéról, majd kisietett a teraszra.

-          Jobb lesz, ha beszélek vele! – mondta Teuk.

-          Ne! Hagyd! Majd én! – állítottam meg.

Gyorsan kisiettem én is.

-          Donghae! – szóltam neki.

-          Hagyj békén! – válaszolt.

-          Kérlek, figyelj rám! – ültem le vele szembe.

-          Mond mit akarsz!

-          Én nagyon sajnálom! Téged is szeretlek, de csak úgy, mintha a bátyám lennél! Én nem akartam veled játszani!

-          De Teuk-ot jobban szereted!

-          Igen! Ne haragudj rám!

-          Nem haragszom! Csak most egy kicsit rosszul esett! De jól leszek! – mosolygott.

-          Akkor szent a béke? – kérdeztem.

-          Igen! Na gyere ide! – ölelt meg.

Bementünk a házba, majd Donghae Teuk felé fordult.

-          Ne haragudj rám az előbbiért! Gratulálok nektek! – ölelte meg.

-          Köszönöm Donghae! – mosolygott Teuk.

Végre minden rendben van. Mindenki boldog. A fiúk keményen dolgoznak, és én is. Egy hete vagyunk együtt Teukkal. Minden este elmentünk valahova kettesben. Persze próbáltunk álruhát húzni. Egyik nap bent voltunk a próbateremben, amikor szóltak, hogy Teuk és én menjünk be Lee Soo Man irodájába. Nem tudtuk elképzelni mi történt.

-          Főnők! Hívatott minket? – léptem be az irodába.

-          Igen! Beszédem van veletek! – mondta komoly arckifejezéssel.

-          Miről? – kérdeztük egyszerre.

-          Erről! – dobott egy újságot elénk. Felvettem az újságot, majdnem lefordultam a székről, amikor elolvastam a címlapot! „ A Super Junior leaderének barátnője van! Információink szerint az SNSD egyik tagjával Yuri-val van együtt!”

9. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Reggel mosollyal az arcomon ébredtem fel. Úgy éreztem látnom kell Amy-t. Gyorsan felöltöztem, majd átmentem a szobájába megnézni, hogy fent van-e már. Amint benyitottam, láttam, hogy még édesen alszik, ezért halkan becsuktam az ajtót, nehogy felébredjen, de ekkor nagy ricsajra lettem figyelmes.

-          Donghaeeeeeeeee!! – üvöltötte Hyuk, majd megláttam, hogy elkezdi kergetni. Istenem csak Amy fel ne kelljen.

-          Fiúk! Halkabban! – kiáltottam le az emeletről.

-          Jó! De akkor mond meg neki, hogy adja vissza azt, ami az enyém! – vágta be a durcit Hyuk.

-          Hae! Add neki vissza azt, ami az övé, bármi is legyen az.

-          De-de Teuk! Nézd meg mi ez!! – nevetett Hae.

-          Az egy alsógatya! – állapítottam meg.

-          Igen! De nézd meg jobban! Kismajmok vannak rajta! – ezt már én sem bírtam! Nem akartam megbántani Hyukie-t, ezért csak elmosolyodtam.

-          És? Egy rajongótól kaptam! Talán gond? – háborodott fel Hyuk.

-          Nekem aztán nem! – nevetett tovább Hae.

-          Én a helyedben egy szót sem szólnék Hae! – jött le az emeletről Kyu. – Nézd csak meg mi van nálam! – emelte fel a kezét, amiben egy alsógatya volt pici bohóchalakkal díszítve.

-          Azt meg honnan? Maknae! Halott vagy! – üvöltötte Hae, majd elkezdte kergetni a házban. Shindong már a kanapén fetrengett a röhögéstől.

-          Na most már aztán elég legyen! – kiáltottan el magam. – Mindenki adja vissza a másiknak az alsógatyáját!

-          Jó reggelt fiúk! – hallottam meg Amy édes hangját.

-          Jó reggelt! – fordultam felé, és csak néztem, ahogy jön le a lépcsőn arcán hatalmas mosollyal.

-          Teuk!Teuk! – szólt hozzám Sungmin.

-          Hm? – eszméltem fel.

-          Azt kérdeztem, hogy kérsz-e kávét?

-          Igen Sungmin! Köszönöm!

-          Mi ez a jókedv Amy? – kíváncsiskodott Yesung.

-          Nem is tudom! Csak jól aludtam az éjjel! – válaszolta még mindig mosolyogva.

-          Reggeliiiiiiiiiiii!! – kiáltott a konyhából Ryeowook.

Amy szemszöge:

Nem tudom miért, de nagyon jó kedvem volt. A reggeli is nagyon finomra sikeredett. Úgy érzem, hogy ez egy jó nap lesz.

-          Fiúk! És Amy! Mi lenne,ha rendeznénk egy kis medencés bulit, annak örömére, hogy itt van köztünk Amy! – dobta fel az ötletet Shindong.

-          Ez egy jó ötlet! – helyeselt mindenki.

-          Ugyan fiúk! Nem kell fáradni miattam!

-          De igen kell! – fordult felém Kyu. – Ennyit megérdemelsz!

-          Köszönöm! – mosolyodtam el.

-          Na akkor! – csapta össze a kezét Kyu. – Teuk és Kangin, ti elmentek bevásárolni, míg a többiek kitakarítják a házat.

-          És te? – kérdezte Siwon.

-          Én addig pihenek! – húzta ki magát.

-          Na még mit nem! Felejtsd el maknae! – nézett rá Kangin.

-          Pedig nekem tetszik az ötletem!

-          Persze, mert neked nem kellene semmit sem csinálnod! – nevetett Ryeowook. – Jut eszembe! Nekem akkor fürdőgatyát kell vennem!

-          Nekem is! – szólalt meg Siwon.

-          Fiúk! Nem lenne baj, ha veletek tartanék? Nekem sem ártana egy új bikini!

-          Nem! Dehogy! Gyere csak velünk!

-          Na akkor! – állt fel Teuk. – Siwon, Wookie és Amy elmennek ruhát vásárolni. Sungmin, Shindong, Hyuk és Hae kitakarítják a házat, míg én Kangin, Yesung és Kyu elmegyünk bevásárolni a partihoz. Rendben? – ült vissza a helyére.

-          Igen Teuk!

-          És kiket hívunk meg? – tette fel a kérdést Hyuk.

-          SHINee – kezdett bele a felsorolásba Hae. – DBSK, F(x), BoA, SNSD.

-          Az SNSD-s lányokat nem tudjuk meghívni! – javította ki Teuk.

-          Miért nem? – kérdezte Sungmin.

-          Mert tegnap utaztak el Japánba, és csak holnapután jönnek vissza.

-          Ja! Értem! Kár!

-          Na de induljunk, mert még rengeteg dolgunk van! – szólaltam meg, mire mindenki meglepődött.

-          Igenis Főnökasszony! – húzták ki magukat, majd nagy nevetésbe törtünk ki.

Mindenki elindult a saját dolgára. Siwon és Ryeowook remek társaságnak bizonyult. Remekül szórakoztunk. Még ebédelni is meghívtak. Szöul összes boltját bejártuk, hogy megtaláljuk a megfelelő ruhákat. De megérte, mert megtaláltam álmaim fürdőruháját. De természetesen elragadott bennünket a hév, és nem csak azt vettük meg amiért valójában mentünk. A kis vásárlókörutunk végére, mindegyikőnk kezében volt vagy 10 szatyor. 

-          Azt hiszem elmondhatjuk, hogy sikeresen zártuk a vásárlást. – emelte fel a kezében lévő szatyrokat Wookie.

-          Az tuti! – helyeseltem.

-          Ahhoz képest, hogy csak fürdőruhát jöttünk venni, szépen bevásároltunk. – nevette el magát Siwon. Ekkor hirtelen megcsörrent Wookie telefonja.

-          Haló! – vette fel. –Á Hyung! Igen már indulunk!

-          Teuk volt az? – kérdezte Siwon.

-          Igen! Már aggódott, hogy hol vagyunk ennyi ideig.

-          Na akkor induljunk!

Leeteuk szemszöge:

Már nagyon aggódtam, hogy mi lehet velük, ezért inkább felhívtam őket. Szerencsére minden rendben, és már jönnek haza. Bő fél óra után már meg is érkeztek. Kicsit meglepődtünk a sok szatyor láttán.

-          Ti aztán jól bevásároltatok! – fogadta őket Hae.

-          Nekem is hoztatok valamit? – sietett oda Hyuk.

-          Mit szerettél volna? Talán az alsógatyádhoz illő zoknit? – kérdezte Siwon.

-          Ez most csúnya volt! Nagyon fájt! – szomorodott el Hyukie.

-          Én hoztam nektek valamit! – simogatta meg fejét Amy.

-          Tényleg? Mit? – csillant fel a szeme.

-          Majd később megtudod! De most megyek átöltözni, mert látom, ti már készen álltok a partira.

Épp a kanapét igazítottam meg, amikor megjelent Amy a lépcső tetején. A lélegzetem is elakadt. Gyönyörű hófehér bikiniben volt, hozzá illő miniszoknyával és papuccsal. Nagyon jól állt napbarnított testéhez a bikini. Kezében egy halom virágfüzérrel. Mindenkinek kiosztott egyet. Ezt szánta nekünk ajándéknak, aminek mindenki nagyon örült, főleg Hyukie.

-          Tessék Teuk! Ez a tied! – akasztotta nyakamba a virágfűzért.

-          Kö..köszönöm! – nyögtem ki végül. Teljesen levett a lábamról.

Fél órával később minden vendég megérkezett, és kezdődhetett a buli. Mindenki kint volt a medencénél. Olyan éjfél körül Kangin lépett oda hozzám.

-          Nem akarsz beszélni Amy-vel? – kérdezte.

-          Jó lenne! De nem tudom, mit mondhatnék!

-          Csak mond el neki, mit érzel!

-          De félek, hogy ő másként érez irántam!

-          Teuk ezt csak tőle tudhatod meg!

-          Rendben! Jöjjön, aminek jönnie kell! – mosolyogtam, bár belül féltem, hogy Amy másként érez.

Amy szemszöge:

A buli fergeteges volt! Mindenkivel összeismerkedtem! Nagyon aranyosak voltak! Nem is gondoltam volna, hogy az F(x)-es lányok ennyire jó fejek! A szemem mindig Teuk körül járt, mindenhol csak őt kerestem. Éjfél körül lehetett, amikor is a medence szélén ültem lábamat a vízbe lógattam. Gondolataimba voltam elmerülve, amikor is Kangin hangja zökkentett ki.

-          Héé emberek! Mi lenne, ha bent folytatnánk a partit!

-          Okéé! – hangzott a válasz.

Majd mindenki szépen lassan kezdett beszállingózni a házba. Én is készültem, hogy kiszállok a vízből, amikor valaki megragadta a karom.

-          Te ne menj! – mosolygott rám Teuk. – Beszélni szeretnék veled! 

8. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Nem tudom mi ütött belém, de megcsókoltam. Egyszerűen nem tudtam neki ellenállni.  

-          Ne haragudj! Én nem… - szakadtam el ajkától.

-          Semmi baj! Felejtsük el! – mondta zavartan.

-          Rendben! – bólintottam, bár a szívem mást diktált.

Az óriáskerék megállt, kinyitottam az ajtaját Amy-nek, majd én is kiszálltam. Megkerestük a többieket, akik még mindig a hullámvasútnál voltak.

-          Hol voltatok? Már halálra aggódtuk magunkat? – jött elénk Hae.

-          Csak az óriáskeréknél! – válaszolta Amy. – Nyugi nincs semmi baj!

-          Jó! De legközelebb szóljatok! – nézett rám szúrós szemekkel.

Inkább nem válaszoltam semmit. Megvártuk a többieket, majd elindultunk haza. Egész úton egy szót se szóltam, ahogy Amy sem. Amikor ránéztem, hirtelen elkapta a fejét. Mindketten zavarban voltunk. Ezt a többiek is észrevették.

-          Nagyon furcsák vagytok! Talán történt köztetek valami azon az óriáskeréken? – kérdezte Kyu gyanakvó tekintettel.

-          Nem! – vágtuk rá egyszerre.

-          Biztos? – kérdezte Hae.

-          Igen! Biztos! – emeltem fel a hangom.

A hazavezető út további részén egy szót sem szóltam, csak bámulta ki az ablakon. Állandóan azon a csókon járt az eszem. Amikor hazaértünk mindenki gyorsan elment lefürödni, és aludni tért. Én csak forgolódtam az ágyamban. Csak Amy-re tudtam gondolni, valakivel muszáj beszélnem.

-          Kangin! – szóltam halkan.

-          Hm?

-          Ébren vagy? Kérdeztem.

-          Igen! Miért?

-          Beszélhetnénk valami fontos dologról? – ültem fel az ágyban.

-          Persze Teuk! Mondjad csak! – jött oda hozzám.

-          Amy-ről van szó!

-          Mi a baj? Történt valami?

-          Igen! Kangin! Én megcsókoltam az óriáskeréken! – fakadtam ki.

-          És ez miért is baj?

-          Mert nem szabad!

-          Már miért ne lenne szabad?

-          Mert ő a főnököm! Azért!

-          Az nem jelent semmit Teuk! Hiszen ismered a mondást!

-          Milyen mondást?

-          Azt, hogy „Szerelemben és háborúban mindent szabad!” És te szereted őt? Nem?

-          Nem, vagyis nem tudom!

-          Na Teuk! Mond ki bátran, hogy mit érzel! Ne félj az érzéseidtől! Ne félj elmondani, hogy mit érzel!

-          Azt érzem, hogy ha vele vagyok, minden rendben van. Mellette önmagam vagyok! Mindig vele akarok lenni! Szeretem nézni az arcát, ahogy mosolyog. Szeretem a gyönyörű barna szemeit. Amikor vele vagyok, megszűnik körülöttem a világ, és csak rá gondolok semmi másra. Amikor megcsókoltam a szívem hevesebben kezdett el verni, tenyerem izzadni kezdett, a gyomromban ezernyi pillangó kezdett repkedni. Kangin!

-          Igen Teuk!

-          Azt hiszem szerelmes vagyok!

Amy szemszöge:

Egész éjjel nem tudtam aludni, állandóan csak Teuk járt a fejemben, és az esti csók. Muszáj valakivel beszélnem erről! De kivel? Teuk áll a legközelebb hozzám, de vele mégsem beszélhetek erről! Úgy döntöttem inkább lemegyek, és iszom egy pohár tejet. Nagy meglepetésemre nem csak én szomjaztam meg.

-          Szia Amy!

-          Szia Kangin! Hát te?

-          Gondoltam iszom egy kis tejet! Kérsz?

-          Igen! Pont ezért jöttem én is!

-          Nem tudsz aludni? – kérdezte, közben átnyújtott nekem egy pohár tejet.

-          Nem! – kortyoltam bele a tejbe. – Kangin!

-          Igen!

-          Beszélhetnénk?

-          Persze Amy!

-          De ne itt! Menjünk inkább ki!

Kiültünk a teraszra, majd habozás nélkül belekezdtem.

-          Kangin! Én azt hiszem szerelmes vagyok! – szegény úgy meglepődött, hogy majdnem kiköpte a tejet.

-          Gondolom a szerencsés pedig Teuk! – na most meg majdnem én köptem ki a tejet.

-          Ezt meg miből gondolod?

-          Abból, ahogy ránézel! Te ezt nem veszed észre, de egy kívülálló egyből kiszúrja. Szerinted Hae miért féltékeny?

-          Donghae féltékeny?

-          Igen! De most nem ez a lényeg! Az a lényeg, hogy mit érzel! És te szereted őt!

-          Igen, de nem lenne szabad!

-          Ugyan miért nem?

-          Mert a főnöke vagyok!

-          Amy ismered a mondást?

-          Melyiket?

-          Azt hogy „Szerelemben és háborúban mindent szabad!”

-          Igazad van! De félek!

-          Mitől?

-          Hogy ő máshogy érez irántam!

-          Ezt csak tőle tudod megkérdezni! És ha beszélsz vele, ne félj elmondani, mit érzel!

-          Rendben Kangin! És köszönöm! – öleltem meg.

-          Nincs mit Amy! Nincs mit!

Miután megittuk a tejet, visszamentünk lefeküdni.

-          Jó éjt Amy! – köszönt el Kangin.

-          Jó éjt! Kangin! – fordultam vissza.

-          Mondjad csak!

-          Megnézhetném, ahogy alszik?

-          Persze! – mosolyodott el.

Amint beléptem a szobába, meghallottam édes szuszogását. Leültem az ágya szélére, és onnan csodáltam. Csak néztem gyönyörű arcát, olyan nyugodt volt. Láttam, hogy elmosolyodik, biztos valami szépet álmodott. Eltűrtem egy kósza hajtincset, majd megsimogattam az arcát. Olyan békésen aludt, mint egy angyal, az én angyalom. Közel hajoltam hozzá, majd megpusziltam homlokát.

- Jó éjszakát! – suttogtam, majd elmentem és is aludni.

7. fejezet

Amy szemszöge:

Az éjjel elég furcsa álmom volt.

„Álmomban éppen a munkából jöttem haza, de senkit sem találtam itthon, vagyis én úgy gondoltam, hogy nincs itthon senki. Felmentem az emeletre. Ahogy felértem, megláttam Siwon-t, amit a fürdőből lép ki egy szál törölközőben. 

-          Szia Amy! Megjöttél? – kérdezte, közben letekerte magáról a törölközőt.

Hirtelen a szemem elé kaptam a kezem, és elkezdtem a szobám felé rohanni. Amint beértem bezártam az ajtót, majd nekidőltem, és kifújtam a levegőt.

-          Szia Amy! Megjöttél? Nem bújsz be mellém? – kérdezte egy hang.

Hirtelen felkaptam a fejem, és megláttam Eunhyuk-ot, amint az ágyamban fekszik egy szál alsógatyában. Egyre gyorsabban kezdtem kapkodni a levegőt. Ekkor valaki kopogni kezdett az erkélyajtón. Odasiettem, majd kinyitottam az ajtót. Teuk állt az erkélyen angyalként. Felé nyúltam, hogy megérintsem, de hirtelen megragadta a kezem, és a szívére tette.

-          Szeretlek! – csak ennyit mondott, majd megfogta az arcom, és ajkaival közeledni kezdett ajkaim felé. De még mielőtt megcsókolt volna, felijedtem.”

Körbenéztem a szobában, sehol senki. Éreztem magamon, hogy csurom víz vagyok. Kikászálódtam az ágyamból, majd első utam a fürdő felé vezetett, hogy felfrissítsem magam. Félve nyitottam be, nehogy megint rányissak valakire, de szerencsémre nem volt ott senki. Felfrissítettem magam, felöltöztem, majd kimentem a konyhába. 7 óra felé járt az idő, még mindenki javában aludt. A tagok 8 óra körül szoktak ébredezni. Főztem magamnak egy kiadós kávét, majd kiültem a teraszra meginni azt. Még volt egy röpke órám indulás előtt, így elhatároztam, hogy meglepem a tagokat egy kiadós reggelivel. Miután elfogyasztottam a kávémat, neki is álltam reggelit készíteni. Főztem nekik kávét, teát, még kakaót is készítettem. Megterítettem az asztalt, és szépen kipakoltam rá minden finomságot. Hagytam egy cetlit az asztalon, majd elindultam az első munkanapomra, de még mielőtt kiléptem volna az ajtón, hallottam, hogy az egyik szoba ajtaja kinyílik.

Leeteuk szemszöge:

Szokás szerint megint én és Kangin voltunk az elsők, akik felébredtünk. Szépen sorba bementem mindenki szobájába, hogy felébresszem őket, de meglepetésemre, már mindenki ébren volt. Jellemző, ha nem kel dolgozni mennünk, akkor mindenki fel tud kelni.

Lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek, de amikor leértem, a szám is tátva maradt a meglepetéstől. Az asztal gyönyörűen meg volt terítve, rajta minden finomsággal, és egy cetlivel. Felvettem a cetlit az asztalról, és elolvastam. „Bocsánat a sok kellemetlenségért, amit tegnap okoztam. Jó étvágyat a reggelihez! Elmentem dolgozni! Amy”

-          Mi az Teuk? Már kész is a reggeli? – jöttek le a fiúk az emeletről.

-          Nagyon gyors vagy! – szólalt meg Wook.

-          Igen kész a reggeli, de nem én csináltam! – válaszoltam.

-          Akkor meg ki? – kérdezte Shindong.

-          Amy! – mutattam fel a cetlit.

-          Dearanyos! – szólalt meg Donghae.

-          Az! – mosolyogtam.

-          Na akkor együnk! Farkaséhes vagyok már! – ült le az asztalhoz Hyuk.

-          Nézzétek még kakaót is csinált! – örvendezett Kyu. – Emlékezett, hogy mondtam, hogy minden reggel iszom egy pohárral.

Jó volt látni, hogy mindenki mennyire örül a reggelinek. Amy kitett magáért, nagyon finom volt minden. Miután mindenki jóllakott, elpakoltunk, Siwon felajánlotta, hogy szívesen elmosogat.

-          Na mi legyen a mai program? – huppantam le a többiek mellé a kanapéra.

-          Én úgy döntöttem, hogy egy kicsit PS-ezek. – szólalt meg Kyu.

-          Jellemző, hogy te mindig csak játszol! – fordult felé Kangin.

-          Talán gond Kangin?

-          Ne szemtelenkedj velem maknae!

-          Te kezdted!

-          Kyu elég legyen! – szóltam rá.

-          Olyan szép idő van kint. – állapította meg Sungmin.

-          Na ne, ha nem….- kezdte el Kyu.

-          Bele se kezdj maknae! Elég legyen! – néztem rá mérgésen.

-          Menjünk ki a medencéhez! – javasolta Hyuk.

-          Ez egy jó ötlet! Nyomás! – ugrott fel Hae.

Mindenki felsietett átöltözni. Még Kyu-t is sikerült rávenni, hogy jöjjön velünk fürdeni. Nagyon jól szórakoztunk.

Amy szemszöge:

Fárasztó napom volt. Rengeteg dolgot el kellett intéznem. Szerencsére délben már haza is engedtek, aminek nagyon örültem. Útközben még betértem egy étterembe ebédet venni a fiúknak. Amikor hazaértem senkit sem találtam a házban. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy mindenki a medencénél van. Kimentem hozzájuk megkérdezni, hogy akarnak-e ebédelni.

-          Szia Amy! – köszöntöttek.

-          Sziasztok fiúk! Nem vagytok éhesek? Hoztam nektek ebédet!

-          Te egy angyal vagy! – mondta Sungmin.

-          Na menjünk enni! Éhen halok! – ugrott ki a medencéből Hyuk. Majd a többiek is követték. Teuk volt az utolsó. Kiszállt a medencéből, hátracsapta vizes haját, láttam a vízcseppeket lefolyni kidolgozott felsőtestén, és ettől még a szám is tátva maradt.

-          Csukd be a szád, mielőtt belerepül a légy! – súgta a fülembe Kyu.

Erre nem tudtam mit mondani, csak köhögtem egyet.

-          Valami baj van? – jött oda Teuk.

-          Nem semmi! Menjünk enni! – mosolyogtam.

Ebéd után én is kimentem a medencéhez. Nagyon jól szórakoztunk. Elterveztük, hogy este elmegyünk a vidámparkba.

Elérkezett az este. Mindenki készen állt, hogy elinduljunk a vidámparkba. Hyuk volt talán a legizgatottabb, már a kocsiban felsorolta, hogy mire fog felülni. Amikor megérkeztünk úgy ugrott ki a kocsiból, mint egy kisgyerek. Nagyon jól éreztem magam velük. Minden egyes vidámparki játékot kipróbáltunk. 5-ször kellett felülnöm velük a hullámvasútra.

-          Még egy menet? – kérdezte Kangin.

-          Nem! Ezt most kihagynám! – válaszoltam.

-          Rendben, de mi azért megyünk még pár kört! – mondta Hae.

Válaszul csak mosolyogtam. Pár perccel később Teuk ült mellém.

-          Jól szórakozol?

-          Nagyszerűen! Olyanok, mint a gyerekek! – válaszoltam nevetve.

-          Néha ilyennek is kell lenni! – mosolygott vissza. – Nincs kedved felülni velem az óriáskerékre?

-          Nem is tudom! Olyan magas, és nekem van egy kis tériszonyom!

-          Vigyázok rád! Csak gyere velem! – nézett rám kiskutya szemekkel, aminek nem tudtam ellenállni.

-          Na jó! Megyek!

-          Igen! – öklözött a levegőbe.

Az óriáskeréken leültem az egyik fülkébe, és az arcom a kezembe temettem.

-          Gyere, nézd meg! Csodálatos a kilátás! – kérlelt Teuk.

-          Nem akarom! Félek!

-          Fogd meg a kezem, és nem lesz semmi baj! Vigyázok rád! – úgy tettem, ahogy mondta. Így tényleg nem volt olyan rémes.

-          Ez…ez csodálatos! – mondtam, és gyönyörködtem tovább a tájban.

-          Olyan, mint te! – mondta Teuk, amitől meglepődtem.

Belenéztem a szemébe, és teljesen elvesztem benne. Megfogta arcom, majd a ajkával közeledett felém, éreztem arcomon meleg leheletét. Becsuktam a szemem, és vártam, hogy ajkunk összeérjen. Amikor megéreztem ajkát ajkamon, szívem gyorsabban kezdett zakatolni, gyomromban ezernyi pillangó repkedett, tenyerem izzadni kezdett. Vajon beleszerettem? 

6. fejezet

Leeteuk szemszöge:

Vacsora után mindenki a szokásos esti teendőivel foglalatoskodott. Páran tv-t néztek, van, aki magazint olvasott, van, aki felment a szobájába lepihenni, de Amy-t sehol sem láttam. Felmentem a szobájához, és bekopogtam.

-          Szabad! – hallottam bentről.

Bedugtam a fejem, és láttam hogy az erkélyen áll.

-          Bejöhetek? – kérdeztem. – Nem zavarlak?

-          Nem! Gyere csak nyugodtan!

-          Mi a baj? Talán nem szeretsz köztünk lenni? – álltam oda mellé.

-          Nem dehogyis!! Szeretek veletek lenni.

-          Valami baj van?

-          Nincs! Csak még furcsa ez az egész nekem! Tudod, még nem szoktam hozzá, hogy ennyi férfival élek együtt. – mosolygott. – De majd idővel változni fog. Remélem!

-          Biztosan! És mi is segítünk, hogy könnyebb legyen neked!

-          Köszönöm!

-          Gyönyörű a kilátás nem? – kérdeztem.

-          Csodálatos! Itt minden olyan nyugodt. New York teljesen más. Ott mindenki rohan, sosincs megállás. Itt Szöulban teljesen szabadnak érzem magam. Csodálatos hely. Pedig alig láttam valamit a városból. – csak úgy ittam szavait. Nem bírtam levenni róla a szemem. Ahogy a holdfény rásütött arcára, mintha egy mesebeli lény lenne. Gyönyörű volt.

-          Gyere velem, és megmutatom neked a várost! – néztem a szemébe.

-          Most?

-          Igen! Én leszek a te saját idegenvezetőd. Na? Jössz?

-          Indulhatunk!

-          Akkor nyomás! – mondtam, majd megragadva kezét húztam magam után. Gyorsan felvettük a cipőinket, és már indultunk is. – Majd jövünk! – kiáltottam vissza a többieknek, de a választ már nem hallottuk.

Nagyon jól éreztük magunkat a városnéző túránkon. Úgy beszélgettem Amy-vel, mintha már ezer éve ismerném. Megmutattam neki a város legszebb helyeit. Kezdtem úgy érezni magam, mint az első randin. Amikor már kellően elfáradtunk, vettem magunknak egy kis nassolnivalót, és leültünk a Han folyó partjára.

-          Köszönöm szépen ezt a csodálatos városnéző túrát! – nézett rám Amy.

-          Nagyon szívesen máskor is! Remélem tetszett!

-          Igen! Csodálatosabb, mint amire emlékeztem! – ettől a kijelentésétől meglepődtem.

-          Te jártál már itt? – kérdeztem meglepetten.

-          Még kiskoromban a nyarakat itt töltöttem, de az már nagyon régen volt. Édesanyám szülei itt éltek.

-          Akkor most felfrissítetted az emlékeidet!

-          Igen! Már kiskoromban is imádtam itt lenni! Mindig is ide akartam költözni! Ez volt az álmom!

-          Ezek szerint az álmod most valóra vált!

-          Nagyon úgy néz ki! De sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz!

-          Ezt hogy érted?

-          Sosem gondoltam volna, hogy 10 ilyen nagyszerű srácot sodor mellém a sors.

Amy szemszöge:

Láttam arcán, hogy elpirult a kijelentésemtől. Ezután kínos csend telepedett ránk. Teuk a vizet bámulta, én pedig őt néztem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Ahogy a holdfény megvilágította, olyan volt, mint egy angyal, már csak az angyalszárnyak hiányoztak róla. Most legalább közelebbről is megnézhetem arcát, gyönyörű barna szemeit. Ajkai csillogtak a nedvességtől. Akarva akaratlanul is megnyaltam alsó ajkam, majd ráharaptam. Ekkor hirtelen rám nézett. Elkaptam a fejem, most én bámultam a vizet. Éreztem magamon a tekintetét, és hogy mosolyog. Hirtelen megborzongtam, amit ő is észrevett.

-          Elinduljunk haza? – kérdezte. - Kezd kicsit hűvös lenni.

-          Mehetünk! – mondtam, bár szívem szerint még maradtam volna.

Kicsit későre járt, amikor hazaértünk. A kapuban hirtelen megálltam.

-          Mi a baj? – kérdezte Teuk.

-          Semmi! Csak szeretném még egyszer megköszönni ezt a csodás estét! Nagyon jól éreztem magam! – adtam egy puszit az arcára.

-          Na..nagyon szívesen! – pirult el egy kicsit.

Amikor beértünk a házba, csendben szerettünk volna felosonni az emeletre, de hirtelen valaki felkapcsolta a villanyt. Ekkor vettük észre, hogy még mindenki ébren van.

-          Ti mégis hol a fészkes fenében voltatok? – kérdezte Hae idegesen.

-          Csak sétáltunk egy kicsit! – válaszoltam.

-          Ilyenkor?

-          Nyugi haver! Minden rendben van! – nyugtatgatta Teuk.

-          Jó! Csak aggódtunk értetek! – nézett rám Hae.

-          Vagyis csak Hae volt az aki annyira aggódott. Fel alá járkált a házban, mint valami idióta, és közben folyamatosan mondogatta, hogy „vajon hol lehetnek már?” meg „ mi van velük?” – szólalt meg a tv előtt Kyu.

-          Kuss legyen maknae! – fordult felé Hae. – Különben is, neked nem kellene már rég aludni?

-          Nem! – jött a határozott válasz. – Nem vagyok már gyerek!

Ezután a kis jelenet után felmentem a szobába a cuccaimért, és elindultam fürödni. Amikor beléptem a fürdőbe….

Leeteuk szemszöge:

Épp a szobámban voltam, amikor sikítást hallottam! Amy! Kirohantam a folyosóra, a fürdőből jött a sikítás.

-          Itt meg mi történt? – kérdeztem. Ekkor Amy az arcát a mellkasomba temette. Majd megláttam Siwon-t, amint a zuhanyfüggönyt tartja maga elé.

-          T…Teuk én esküszöm, hogy csak fürödtem! Nem csináltam semmit! Épp végeztem a fürdéssel, amikor belépett Amy az ajtón. – mondta Siwon.

-          Jó jó Siwon! Semmi gond! – válaszoltam. – Gyere Amy menjünk ki.

Bevezettem a szobába, majd leültettem az ágyra, és elé guggoltam. Látszott rajta, hogy szégyenli magát.

-          Sajnálom! Én nem akartam! – mondta könnyeivel küszködve.

-          Semmi baj! – töröltem le egy kósza könnycseppet az arcáról. – Majd kitalálunk valamit, az ilyen balesetek elkerülése érdekében. Jó? – válaszul csak bólogatott.

-          Bejöhetek? – kérdezte az ajtóban Siwon.

-          Gyere nyugodtan!

-          Amy én nagyon sajnálom!

-          Nem Siwon! Én vagyok a hibás! Sajnálom! Kopognom kellett volna! Most haragszol rám?

-          Dehogy haragszom! – válaszolta Siwon. – De én most elmegyek! Jó éjt! – nyomott egy puszit Amy homlokára.

Amy elment fürdeni, azután én is elmentem, hogy végre felfrissítsem magam. Mielőtt lefeküdtem volna aludni, átmentem Amy-hez. Édesen aludt az ágyában. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd én is elmentem a szobámba lefeküdni.

-          Minden rendben van? – kérdezte Kangin.

-          Igen! Most már minden rendben van! – válaszoltam.

-          Ez egy fárasztó nap volt Teuk! Aludjunk mi is! Jó éjt!

-          Jó éjt Kangin! – válaszoltam, majd mély álomba merültem én is.